Landeni Pipin
Landeni Pipin | |
Landeni Pipin vagy Idősebb Pipin | |
Austrasia majordomusa | |
Uralkodási ideje | |
623 – 640 | |
Koronázása | 623 |
Elődje | Adalgisel |
Utódja | I. Grimoald |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Karoling-ház |
Született | kb. 580 Landen |
Elhunyt | 640. február 27. Landen |
Édesapja | Carloman |
Házastársa | Itta (Ittaberga) |
Gyermekei | Begga, Grimoald, Gertrudis |
A Wikimédia Commons tartalmaz Landeni Pipin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Karoling-ház uralkodói |
---|
Pipinidák |
|
Arnulfingok |
|
Karolingok |
|
A verduni szerződés (843) után |
|
Landeni Pipin (vagy Peppin, Pipin, Pippin) vagy másik nevén Idősebb Pipin (kb. 580 – 640. február 27.), Austrasia frank királyság majordomusa volt a Meroving király I. Dagobert alatt 623-tól 629-ig. Ugyanezt a címet viselte a következő király, III. Sigebert alatt, 639-től saját haláláig.
Élete
[szerkesztés]Apja feltehetően Karlmann, legalábbis ez a név szerepel Fredegár krónikájában,[1] amely az életére vonatkozó legfontosabb forrás. Ragadványneve feltehetően születési helyéből származik, Landen ma Belgiumban található. Emellett nevezik még I. Pipinnek vagy idősebb Pipinnek, hogy megkülönböztessék unokájától, a középső Pipintől, illetve a legfiatalabb Kis Pipintől.
613-ban Burgundia és Austrasia legnagyobb nemesurai megvonták támogatásukat II. Sigebert királytól, illetve régensként uralkodó dédanyjától, Brünhildétől. A nemesurak, akik között ott volt II. Warnachar, Rado, a Metzi egyházmegye püspöke Szent Arnulf és Pipin (e két utóbbit Fredegár úgy jellemezte, mint "Austrasia leghatalmasabb nemesurai"), a szomszédos Neustria királyához, II. Chlotharhoz fordultak és felajánlották neki a régensséget, az egyezséget Andernach-nál kötötték meg. Az egyezség értelmében Rado Austrasia, míg Warnachar Burgundia majordomusa lett, de Pipinnek 623-ig kellett várni jutalmáért, amikor Chlothar fiatalkorú fiát, Dagobertet nevezte ki Austrasia királyának és Pipin az ő majordomusa lett, míg barátja, Arnulf, a király tanácsadója lett.
Pipint a korabeli források mint jó és bölcs uralkodót jellemezték. Ellenségei elérték, hogy 629-ben Chlothar halála után Dagobert Orléans-ba száműzte, de annak halála után, 639-ben visszatért és ismét megkapta a majordomusi címet Dagobert utóda, III. Sigebert és II. Klodvig alatt.[2] Pipin felügyelte Dagobert örökségének felosztását fiai, Sigebert és Klodvig, valamint mostohaanyjuk, Nanthild között. Sigebert számára biztosította az őt megillető részt, mivel szoros barátság fűzte a burgundi majordomushoz, Aega-hoz.
Pipin annyira népszerű volt a frank területeken, hogy bár hivatalosan sosem avatták szentté, de időnként mégis a szentek névsorában említették és február 21-én ünnepelték.
Családja és leszármazottai
[szerkesztés]Felesége Szent Itta vagy másik nevén Ittaberga (592 - 652[3]), aki 650-ben megalapította a nivelles-i apátságot.[4]
- Begga (? - 693)[5][6] Férje Metzi Arnulf érsek fia, Ansegisel (? - 662)
- Grimoald (615 - 657). Apja halála után örökölte annak majordomusi címét,[7] III. Sigebert uralkodása alatt.[8] Az öröklést vitatta Otto,[9] a kiskorú király gyámja, de Sigebert uralkodásának 10-ik évében (650) Lothár alamann gróf[10] csatában megölte.[11] 656-ban Sigebert halála után megpróbálta a királyi trónt saját fia számára megszerezni, de a neustriai nemesek, akikek feldühített, hogy beleavatkozott a trónöröklésbe, Párizs közelében elfogták, megkínozták és lefejezték.
- Gertrudis (? - 659. március 17.)[12] Anyjával együtt alapította meg a nivelles-i apácazárdát, majd annak főnökasszonya volt.[13][14]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fredegarii et aliorum Chronic. Vitæ, Krusch, B. (ed.) MGH SS rerum Mero. II
- ↑ Fredegar, IV, 85, MGH SS rer Merov II, p. 164.
- ↑ Az Annales Xantenses jegyezte fel "Beata Itta mater sancte Gerthrudis"
- ↑ "Itta relicta Pippini", Annales Xantenses 650, MGH SS II, p. 219.
- ↑ Az Annales Xantenses nevezi meg Beggát, mint Pipin lányát és feljegyzi, hogy férje "Anchisus dux egregius filius Arnulfi epicopi Mettensium". Annales Xantenses 650, MGH SS II, p. 219.
- ↑ A Cronica Hohenburgensis Szent Gertrúd nővéreként nevezi meg: "huius soror [beata Gerdrudis] Begga" és feljegyzi, hogy férje "Angiso sancti Arnulfi filio"
- ↑ A Liber Historiæ Francorum nevezte meg "Grimoaldo filius eius [=Pippino]" amikor feljegyzi, hogy örökölte apja címét. Liber Historiæ Francorum 43, MGH SS rer Merov II, pp. 315-6.
- ↑ "Sigibertus rex Francorum" 644-ben megerősíti "Grimoaldo maiores domus"
- ↑ "Otto quidam filius Urones domestici"
- ↑ "Leuthario duci Alamannorum"
- ↑ Fredegar, IV, 86 and 88, MGH SS rer Merov II, pp. 164 and 165.
- ↑ Az Annales Xantenses szerint "Gerthrudem virginem sanctam" volt Pipin első lánya, de feltehetően csak annak vallásos jelentősége miatt.
- ↑ Annales Mettenses 687, MGH SS I, p. 316.
- ↑ Cronica Hohenburgensis 646, Annales Marbacenses, MGH SS in Usum Scholarum [9], p. 2.
Források
[szerkesztés]- Charles Oman|Oman, Charles. The Dark Ages 476–918. London: Rivingtons, 1914.
- John Michael Wallace-Hadrill|Wallace-Hadrill, J. M., translator. The Fourth Book of the Chronicle of Fredegar with its Continuations. Connecticut: Greenwood Press, 1960.