Lailapsz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Lailapsz (ógörögül: Λαῖλαψ) különleges tulajdonsággal rendelkező vadászeb, amely minden zsákmányát utolérte.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halott Prokrisz lábánál Lailapsz ül.

Több tulajdonosa is volt. Eredetileg Európé kapta Zeusztól, egy szintén csodálatos tulajdonságokkal rendelkező gerellyel együtt (utóbbi sosem tévesztett célt). Európé fia, Minósz király Prokrisznak adta.[1] A nő férje elől bujkált szégyenében, aminek oka az volt, hogy Kephaloszt Éósz rávette arra, hogy önmagát idegennek álcázva próbálja feleségét hűtlenségre csábítani, és ez arany ígéretével sikerült is neki. Krétán Artemisz társaságában vadászgatott, amikor Minósszal találkozott. Tőle szerelmi szolgálataiért kapta meg az ajándékokat. Attikára visszatérve férje társaságában ment vadászni, önmagát férfinak álcázva. Kephalosznak megtetszett az eb és a gerely, de Prokrisz csak azzal a feltétellel ígérte neki, ha előtte szeretkezik vele. Ennek megtörténte után a nő felfedte magát. Nem sokkal később azonban Kephalosz felesége halálát okozta a gerellyel, amikor az utána settenkedő nőt, bokorban megbúvó vadnak hitte.[2] A vérbűne miatt Attikából elvándorolt Kephalosz Thébában kutyáját odaadta Amphitrüónnak, aki a teumésszai rókára uszította. A róka hasonló tulajdonságokkal rendelkezett: nem volt olyan eb amely utolérte volna. Ebből kifolyólag az űldözés sosem ért volna véget, ezért az istenek a kutyát is és a rókát is kővé változtatták.[3] Később Lailapszot, a Nagy Kutya képében Zeusz elhelyezte az égre.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tótfalusi (1998), 160.
  2. Tótfalusi (1998), 145
  3. Tótfalusi (1998), 160.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap