Kánikula
Kánikula a Közép-Európában rendszerint május vége és augusztus vége között előforduló, több napon át (időnként több hétig) tartósan magas nappali maximum- és éjszakai minimum-hőmérsékletekkel járó, általában csapadékszegény időszak. A szó latin eredetű, a Nagy Kutya (Canis Maioris) csillagkép (és az egész égbolt) legfényesebb csillaga, a Szíriusz latin nevéből (Canicula, azaz „kiskutya”) származik, mivel a mediterráneumban a nyár beköszönte a Szíriusz felkeltével esik egybe.
Közép-Európában kialakulásában gyakran jelentős szerepet játszanak az észak-afrikai (szaharai) eredetű légtömegek.
Hatása mind egészségügyi, mind gazdasági szempontból jelentős. Különösen az idősek és a gyermekek szervezetére megterhelő, az előbbiek körében esetenként jelentősen megugró halálozási arányt idézhet elő.[1] Gazdasági szerepe az elmúlt évtizedekben, a légkondicionáló berendezések elterjedésével nőtt meg, mivel ezek energiafelhasználása miatt az elektromos hálózatok csúcsterhelése a korábban szokásos téliről a nyári időszakra tevődött át.
Nyelvünkben a kánikula szó először a 16. században fordul elő: „hő hónap” értelmezéssel. A latin szó más nyelvekbe is bekerült: például az olaszban „canicola”, a franciában „canicule”. A németeknél a „Hundstage”, az angoloknál a „dog days” jelenti a kánikulai napokat; ők a latin „dies caniculares” szókapcsolatot fordították le.
Jegyzetek
Források
- Fábián Pál: Kánikula (Szó- és szólásmagyarázatok)
- Kutya meleg van! (Nyelv és Tudomány)
- A kánikula eredete
|
Ez a klimatológiai/meteorológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |