Ugrás a tartalomhoz

Kámoni arborétum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen B.Zsolt (vitalap | szerkesztései) 2021. március 7., 16:48-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Kámoni Arborétum
Elhelyezkedése
OrszágMagyarország
TelepülésSzombathely
Kámoni Arborétum (Szombathely)
Kámoni Arborétum
Kámoni Arborétum
Pozíció Szombathely térképén
é. sz. 47° 15′ 17″, k. h. 16° 36′ 29″47.254610°N 16.608020°EKoordináták: é. sz. 47° 15′ 17″, k. h. 16° 36′ 29″47.254610°N 16.608020°E
Általános adatok
Alapítójadr. Saághy István
Típusaarborétum
Terület27 hektár km²
Fajok száma3200 fa- és cserjefaj, illetve -fajta
GyűjteményekMagyarország leggazdagabb fásszárú gyűjteménye
Kámoni Arborétum weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kámoni Arborétum témájú médiaállományokat.

A kámoni arborétum (intézményként: NAIK ERTI Kámoni Arborétum) Szombathely belterületén található. Területe 27 hektár, amelyen mintegy 3200 fa- és cserjefaj, illetve -fajta él. Különösen látványos a növényzet a tavaszvégi hónapokban. Ekkor virágzik a Gyöngyös-patak vizével kialakított kis mesterséges tavak körül a rododendron. A kert rendkívül gazdag díszfa-, díszcserje-, valamint lágyszárú gyűjteménye az év minden időszakában látogatható.

Története

Kámon egykor önálló falu volt, ma már Szombathelyhez tartozik. Az 1860-as években a Gyöngyös-patak mentén húzódó négyhektáros tocsogós részt, láprét, égerlápos foltok, és kőris-tölgy ligeterdő borította. A terület birtokosa, Sághy Mihály kezdte meg a terület kialakítását, ám a tervszerű kertépítést csak az 1890-es években kezdte el fia, Saághy István,[1] aki rendkívül tehetséges kertépítő volt. A területet bővítette, és az 1930-as évekig több mint ötszáz fásszárút telepített az arborétumba, amelynek közel a fele örökzöld volt. A második világháború alatt a park területén katonai tábor állt, később pedig, az ínséges időkben a lakosság az arborétum fáit használta fűtéshez. Az eredmény: az 1950-es évekre – amikor az arborétumot az Erdészeti Tudományos Intézet ismét fejleszteni kezdte – a park kétharmada kipusztult. A tervszerű fejlesztés eredményeként a park mára visszanyerte eredeti értékeit. Manapság a kámoni arborétum rendelkezik Magyarország leggazdagabb fásszárú gyűjteményével, közöttük jó néhány igazi ritkasággal.

A gyűjtemény

Az arborétum területén mintegy 3200 fa- és cserjefaj, illetve -fajta található meg. A fenyőnemesítés egyik fontos kutatóbázisa, és az oktatásban is jelentős szerepet tölt be. A gyűjtemény kiemelt egységei a korábbi fenyőnemesítési és -magtermesztési kutatásokhoz kapcsolódó fenyőültetvények mellett a rododendrongyűjtemény (mely ma már több mint 300 fajtából majd 3000 példányt mutat be), a legalább 100 fajt, illetve fajtát tartalmazó magnóliagyűjtemény, a japán juharok számtalan fajtája, de érdemes a különböző babérok faj- és fajtagazdagságát is megemlíteni. Egyedülálló a magyar növénynemesítők fajtáinak gyűjteménye. Fontos tájképi elem a gyűjteményes kertet 30 évig alakító és a kutatásokat irányító Bánó István erdőmérnök által kialakított tó- és csatornarendszer.[2]

A tervszerű fejlesztés eredményeképpen A több mint kétezer taxont számláló gyűjtemény része a legnagyobb hazai fenyőkollekció, a több tucat taxont számláló juhar- és tölgyfagyűjtemény. A parkban – a jegenyefenyők közel negyven változatán túl – a gyantáscédrus, a kínai, a mocsárciprus hatalmas példányai láthatók. Gazdag az arborétum cserjegyűjteménye is. Az arborétum szépen rendezett rózsakertjében több mint félezer fajtát számláló rózsagyűjtemény látható. Az arborétum kaktuszgyűjteménye is az egyik legnagyobb Magyarországon.

Képgaléria

Jegyzetek

  1. Családnevét apjától eltérő helyesírással használta.
  2. A szombathelyi Kámoni Arborétum története röviden. kamoniarboretum.hu (Hozzáférés: 2015. január 20.) (php) arch A weboldal szerint az információk az alábbi forrásból származnak: Kámoni Arborétum, 2013, ERTI-Kámoni Arborétumért Egyesület, Szerk.: Szendi Zsuzsa; a történeti fejezeteket írták: Mátyás Csaba, Somkuthy Ferenc, Szendi Zsuzsa, Tóth József.

Források

Kapcsolódó szócikkek