Kuo Hszing-je
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
 |
Ennek a szócikknek a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédia átírási irányelve szerint szerepelnek, és/vagy nincs feltüntetve a pinjin és a magyaros alak a {{kínai}}(?) sablon segítségével. Ezeket pótolni, illetve javítani kell. |
| Kuo-hszing-je (國姓爺, ) | |
| Cseng Csenggong (鄭成功, ) | |
 | |
| Tungning királya Janping hercege | |
| Uralkodási ideje | |
| 1662. február 2. – 1662. június 23. | |
| Elődje | A királyság alapítója |
| Utódja | Cseng Jing (uralkodott: 1662 - 1682) Cseng Ke-Shuang (1682 - 1683) |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | House of Koxinga |
| Született | 1624. augusztus 24. Hirado, Japán |
| Elhunyt | 1662. június 23. (37 évesen) Tainan, Tajvan |
| Édesapja | Cseng Csilong |
| Édesanyja | Tagawa Matsu |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Dong |
| Gyermekei | Cseng Jing, Cseng Ke-Shuang |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kuo-hszing-je (國姓爺, ) témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kuo-hszing-je (國姓爺, ) (Wade-Giles átírással: Kuo-hsing-yeh, az angolban elterjedt írásmód szerint: Koxinga) vagy eredeti nevén Cseng Csenggong (鄭成功, ) (1624–1662) a Ming-dinasztia egyik hadvezére volt, nem sokkal a dinasztia bukása előtt. Ő vezette délen a hódító mandzsuk, illetve az általuk alapított Csing-dinasztia ellen a kínai ellenállást Tajvan szigetén, amelyet 1662-ben foglalt el a hollandoktól. Kuo-hszing-je életének számos mozzanatát az egymásnak ellentmondó legendák miatt szinte lehetetlen tisztán látni.
Gyermekkora[szerkesztés]
Kuo-hszing-je apja Cseng Csilong volt, kínai kereskedő és kalóz, anyja pedig Tagava Macu, egy japán nő. 1624-ben született a japán Nagaszaki prefektúrában található Hirado városban. Hétéves koráig itt nevelkedett, amikor szüleivel együtt Kínába, Fujian tartományba költözött. Tanulmányait a Nanking Kuocecsien (Nankingi Császári Egyetem) egyetemen végezte. Japánban nevének japán változata alapján mint Tei Szeikó, vagy népszerűbb változatában Kokuszenja ismert.
A Ming-császárok hűséges támogatója[szerkesztés]
1644-ben a Ming-császárok fővárosát, Pekinget elfoglalták a Li Ce-cseng (李自成, Lĭ Zìchéng) vezetése alatt álló lázadók és az utolsó Ming császár, Csu Ju-csien (朱由檢) a pekingi Szén-dombon felakasztotta magát. Wu Sangui tábornok vezetése alatt a mandzsuk serege legyőzte a lázadókat és bevette a fővárost.
A Jangce folyótól délre eső területeken azonban a Ming-dinasztia hívei továbbra is ellenálltak a hódítóknak, a mongol származású mandzsuknak. ezek közül az egyik volt Tang herceg, aki Fucsien tartományban átvette a hatalmat, részben Cseng Csilong segítségével. Amikor a Csing-dinasztia csapatai elfogták Tang herceget, Kuo-hszing-je éppen Fucsien tartomány egyik városában, Csangcsouban toborzott katonákat apja megbízásából. Miután meghallotta, hogy a herceget elfogták és apja is kész behódolni az új császárnak, apjához sietett, hogy lebeszélje, aki elutasította.
Anyja halála[szerkesztés]
Nem sokkal ezután a Csingek serege elfoglalta Kuancsou városát és ekkor Kuo-hszing-je anyja vagy öngyilkosságot követett el vagy pedig a támadók megerőszakolták és megölték. Kuo-hszing-je a hír hallatán seregét a város ellen vezette és legyőzte a Csing sereget. Miután anyját tisztességesen eltemette, a város mellett álló konfuciánus templomba ment, ahol a legenda szerint elégette korábbi ruháit és könnyes szemmel így imádkozott: „A múltban jó konfuciánus alattvaló voltam és szüleim szófogadó gyermeke. Most csak egy árva vagyok, császár nélkül. Nincs hazám és nincs otthonom. Megesküdtem, hogy a Csingek ellen küzdök utolsó leheletemig, de apám feladta magát nekik, és nekem nem marad más, mint megtagadni apám akaratát. Kérlek, bocsáss meg nekem.”
Kuo-hszing-je ekkor összegyűjtötte harcostársait és hűséget esketett velük a Ming-dinasztiának.
Küzdelme a Csing-dinasztia ellen[szerkesztés]
Kuo-hszing-je ezután katonákat küldött a Csing seregek ellen Fucsien és Kuangtung tartományokban. Csangcsou és Kuancsou városok védelme után támadást indított Nanking ellen és már a város falai alatt járt, amikor a Csing-uralkodó hatalmas sereget küldött ellene. A rákövetkező csatában számos hadvezére elesett és nem maradt más választása, mint a visszavonulás.
Partraszállás Tajvanban[szerkesztés]
1661-ben Kuo-hszing-je csapatai élén partra szállt Tajvanban és ostrom alá vette a szigetet uraló hollandok legnagyobb erődítményét, a Fort Zeelandiát. 1662. február 1-jén az erődöt védő Frederik Coyet, Tajvan holland kormányzója, megadta magát, miután szabad elvonulást ígértek nekik és a jávai holland gyarmatokról nem érkezett semmilyen utánpótlás. A 38 éves holland gyarmati uralom megszüntetése után Kuo-hszing-je haladéktalanul nekilátott, hogy a szigetet a Csing-dinasztia elleni ellenállás egyik fellegvárává tegye.
Hamarosan, 1662. június 23-án, 38 éves korában maláriát kapott és meghalt. A korabeli legenda szerint halálát nem a fertőzés, hanem gutaütés okozta, amit apja halálhíre váltott ki. Utódja, rövid belvillongások után fia, Cseng Jing lett.
Öröksége[szerkesztés]
Kína part menti tartományaiban, elsősorban Fucsienben és Tajvanon, illetve a kínai diaszpórában Kuo-hszing-jét ma is nagy tisztelet övezi. Tajnan városában templomot építettek Kuo-hszing-je és anyja tiszteletére.
A 18. században a japán Csikamacu Monzaemon drámát írt Kuo-hszing-je küzdelmei címmel Kokuszenja Kasszen, 国姓爺合戦), amelyet a kiotói császári udvar előtt adtak elő. 2001-ben film készült az életéről Cseng Cseng-kung 1661 (Yingxiong Zheng Chengong, 鄭成功 1661)[1] címmel, a főszerepet Csao Ven-cso játszotta. Japánban a már említett darab után Kokuszenja Kasszen (国姓爺合戦) néven vetítették a filmet.
Kuo-hszing-je életét és küzdelmeit napjaink politikusai is felhasználják. A kommunista Kínában azért tisztelik, mert elfoglalta Tajvant a hollandoktól és egyesítette Kínával. Tajvanon éppen ellenkezőleg, azért tisztelik, mert szembeszállt a kínai császárság idegen hódítóival. A Tajvant 1949 óta irányító Kuomintang ezért nemzeti hősnek kiáltotta ki, és igen gyakran hasonlította a párt vezetőjéhez, Csang Kaj-sek generalisszimuszhoz.
A második világháború során a Tajvant megszálló japánok pedig a kínai és a japán népet összekötő személyként tisztelték.
