Kun Béla (újságíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kun Béla
Született1878. november 3.
Nagyvárad
Elhunyt1954. május 12. (75 évesen)
Hódmezővásárhely
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus, újságíró
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1918. november 16.)
  • Hódmezővásárhely főispánja (1918. november 23. – 1919. március 13.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1922–1926)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1926–1931)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1931–1935)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kun Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kun Béla, olykor Kún (Nagyvárad, 1878. november 3.Hódmezővásárhely, 1954. május 12.) magyar újságíró, lapszerkesztő, főispán, Hódmezővásárhely kezdetben Justh-párti, majd kisgazdapárti országgyűlési képviselője.

Élete[szerkesztés]

Hódmezővásárhelyen járta ki a gimnáziumot, az iskolai önképzőkör elnöke volt. 1898-ban Debrecenben beiratkozott a jogakadémiára, s 2 évvel később már a jogász ifjúsági egyesület elnökeként működött, és szervezte az első országos diákkongresszust, amelynek elnökének is megtették 1900-ban. Akadémiai évei alatt Debrecenben újságíró is volt, a Debreceni Főiskolai Lapok c. periodika felelős szerkesztője (1897 és 1898 között), majd miután befejezte tanulmányait, Hódmezővásárhelyen létrehozta ügyvédi irodáját. 1906-ban Szegváron indult a választásokon, függetlenségi párti programmal, ám Mezőfi Vilmos győzött a választókerületben. 1910-ben Justh-párti programmal indult, ezúttal Hódmezővásárhely képviselőjeként bejutott a parlamentbe. 1918-ban a város főispánja lett, később kormánybiztos főispán. A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása előtt kilépett hivatalából. A kommün bukása után ismét a törvényhozásban tevékenykedett, s bár kezdetben (1922-1926) pártonkívüli volt, nagyatádi Szabó István elveit képviselte, és harcot indított a kisgazdák érdekeiért, 1926-ban a 48-as Kossuth Párt platformjával jutott be a nemzetgyűlésbe. 1930-ban belépett az újonnan létrejövő Független Kisgazdapártba, és 1931-ben ismételten Hódmezővásárhely országgyűlési képviselője lett, immáron kisgazda programmal. Pártjának választójoggal kapcsolatos törvénytervezete miatt elhagyta a pártot, 1935-ben már függetlenként jutott mandátumhoz.

1903. október 1. és 1905. augusztus 27 között a Hódmezővásárhely c. hetilap alapító felelős szerkesztője volt, ezután (1905 és 1944 között) a Vásárhelyi Reggeli Újságot szerkesztette, annak tulajdonosa is volt egyben. 1903-ban ódát írt Deák Ferencről, a haza bölcse 100 éves születési évfordulója kapcsán, ezért a következő évben a Magyar Tudományos Akadémia Bulyovszky-díjjal tüntette ki. Versei és cikkei a Debreceni Ellenőr, a Debreceni Protestáns Lapban, a Debrecenben, a Tanulók Lapjában, a Kolozsvári Egyetemi Lapokban, a Magyarországban, a Budapesti Hírlapban, a Debreceni Független Újságban, a Sárospataki Református lapokban, Arad és Vidékében jelentek meg.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon. Szerk. Kőszegfalvi Ferenc és Borus Gábos. Szeged, Bába Kiadó, 2002.
  • Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város történeti almanachja, 1873-1950. Országgyűlési, nemzetgyűlési képviselők, felsőházi tagok, polgármesterek, főispánok. Szerk. Kovács István. Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, 2003.
  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
  • Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
  • A magyar társadalom lexikonja. Bp., A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub