Kukar család
| Kukar család | |
| Nemesi család | |
| Ország | Horvát Királyság |
| Nemzetiség | horvát |
| Alapítva | 10. század |
| Kihalt | 16. század |
A Kukar család egyike volt a Horvát Királyság azon tizenkét törzsi nemzetségének,[1] amelyet a Pacta conventa is említ.
A név eredete[szerkesztés]
A családnév etimológiai eredete ismeretlen. Az általánosan elfogadott tudományos álláspont szerint a név a fehér horvát Kloukas személynevéhez fűződik, aki Bíborbanszületett Konstantin császár De Administrando Imperio című műve (10. század) szerint egyike annak a hét testvérnek, akik a horvát törzseket a mai Horvátországba való vándorlásuk során vezették.[2][3][4]
Története[szerkesztés]
A nemzetség legkorábbi ismert őse Ugrin Kukar zsupán, egyike a Pacta conventában említett tizenkét nemesnek. A Supetari kartulárium szerint a Horvát Királyság egyik bánja Dmitar Zvonimir horvát király haláláig „Stephanus Cucar” volt,[1] amint a Kukar nemzetségbeli „Slauaz Cucar” töltötte be ezt a tisztséget Krešimir király idejében is.[5] Lehetséges, hogy az a bizonyos Petar, akit Spalato város képviselői I. László magyar királyhoz küldtek, ugyancsak a nemzetségből származott.[1]
Az első bizonyos említés a törzsről 1177-78-ban történt Podstrana térségében (Split közelében), ahol egy Kukari nevű terület (territorium Cucarorum) volt. A történeti forrásokban leggyakrabban a 15. században szerepelnek, amikor Luka zsupániában, Ostrovica, Zára, Sebenico és Scardona környékén élnek. Központjuk Skradin vidékén volt, Budak (Budačići, Hrupalci, Tulovci),[5] Rakitnica, Krković és Čulišić (volt Kulišić) falvak között. 1406-ban az egykori Biljane falut, amely ma a Skradin melletti Sonković része szintén Kukarnak nevezték, mely nevet a mai napig őrzi egy közeli domb, valamint egy forrás és a Cocur-patak is.[6] 1434-ben a Kukar helynevet két másik falu is viselte Ždrapanj közelében és Vrlikától keletre.[1]
A szakemberek úgy gondolják, hogy a 15. századra a nemzetség több ágra szakadt, többek között Kulišić (és az ebből létrejött Milutinić, 1497), Mirogerutić (1428), Budačić (1428), Cvitojević (1484) és Hatežević (1492) családokra.[7][8] A bribiri Šubićok egyik ágát a Kukarokról („Georgius Swbych de genere Kukarorum”, 1443) nevezték el. Valószínűleg az ág a Kukar nemzetséghez köthető,[9] de a kapcsolat nem tisztázott.[10][11] Az első biztosan feljegyzett családtagok Nikleuš és Cvitoj Budačić, az elhunyt Marko Kukar fiai 1393-ban. Cvitoj leszármazottja, Ivan Cvitojević 1484-ben több faluban is eladott birtokokat. A krikovići Pavao Budačićot 1419-ben és 1428-ban nemesi bíróként említik Luka zsupániához tartozó Podgrađében. 1447-ben Vukša fia, Bogdan Kuzmić, a Benkovac melletti Tinj bírája nagybátyja, Mihovil Šibica szerepel pedig a tulovci birtokok eladásával kapcsolatban szerepel. Egy scardonai nemes, Zára város polgára, Stipša Stipšić 1454-ben Scardona környékén, 1457-ben és 1461-ben pedig Zára mellett adott el birtokokat. Az 1490-es években Luka zsupánia nemesi bírái Pavao Hetežević és Stjepan Mišljenović voltak.[5] A nemzetség utolsó ismert említése Zára területén 1581-ből, a pagi Matija mestertől származik.[1] A szakemberek szerint a 15. században Zárában és Sebenicoban említett Kokarić család nem tartozott a nemzetséghez.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Biografski leksikon: Ivan Majnarić - Hrvatski biografski leksikon: Kukari. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2013) (Hozzáférés: 2021. november 27.)
- ↑ Gusić: Branimir Gušić: Prilog etnogenezi nekih starohrvatskih rodova. Radovi, 16–17. sz. (1969)
- ↑ Hrvatska enciklopedija: Hrvatska enciklopedija: Kukari. www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 27.)
- ↑ Karbić1: Damir Karbić: Šubići Bribirski do gubitka nasljedne banske časti (1322.). Zbornik Odsjeka za povijesne znanosti Zavoda za povijesne i društvene znanosti Hrvatske akademije znanosti i umjetnosti, (????) 22. sz. Hozzáférés: 2021. november 27.
- ↑ Karbić2: Damir Karbić: Zlatni vijek Bribira. Hrvatska revija, VII. évf. 2. sz. (2007) Hozzáférés: 2021. november 27.
- ↑ Klaić2: Vjekoslav Klaić: Hrvatska plemena od XII. do XVI. stoljeća. dizbi.hazu.hr. Zagreb: Rad Jugoslavenske akademije znanosti i umjetnosti (JAZU) (1897) (Hozzáférés: 2021. november 25.)
- ↑ Mažuranić: Vladimir Mažuranić: Prinosi za hrvatski pravno-povijesni rječnik. archive.org. Zagreb: JAZU (1922) (Hozzáférés: 2021. november 27.)
- ↑ Petrichevich: Petrichevich Horváth Emil: A Mogorovich nemzetség. Adatok a horvát nemzetségek történetéhez. Turul, 1–2. sz. (1933) Hozzáférés: 2021. november 27. [halott link]
- ↑ Smiljanić: Franjo Smiljanić: Neka zapažanja o teritoriju i organizaciji Bribirske županije u srednjem vijeku - Historical Contributions. hrcak.srce.hr. Zagreb1: Croatian Institute of History (2003) (Hozzáférés: 2021. november 27.)
További információk[szerkesztés]
- Mladen Ančić: Gradu kmeti ili iobagiones castri kao element društvene strukture Hrvatskoga Kraljevstv. Miscellanea Hadriatica et Mediterranea, VI. évf. 1. sz. (2019)
- Vjekoslav Klaić: Povijest Hrvata, Knjiga Prva. Zagreb: Nakladni zavod Matice hrvatske. 1985. ISBN 9788640100519
- Držislav Švob: Pripis Supetarskog kartulara o izboru starohrvatskog kralja i popis onodobnih banova. Historijski zbornik, IX. évf. 1/4. sz. (1956)
- Ferdo Šišić: Povijest Hrvata, Pregled povijesti hrvatskog naroda 600.-1526, prvi dio. Split: (kiadó nélkül). 2004. ISBN 953-214-197-9
