Krki híd
| Krki híd | |
 | |
| Elhelyezkedése |  Horvátország, Tengermellék-Hegyvidék megye, Krk sziget |
| Áthidalt akadály | Kvarner-öböl |
| Szerkezettípus | 2 nyílású felsőpályás vasbeton ívhíd |
| Funkció | közúti híd |
| Anyag | vasbeton |
| Legnagyobb támaszköz | 486,3 m |
| Teljes hosszúsága | 1430 m |
| Szélesség | 11,40 m |
| Magasság | (víztől a hídoszlop tetejéig) 67 m |
| Sávok száma | 2 + gyalogos/bicikliút |
| Tervező | Ilija Stojadinović, közreműködött Vukan Njagulj és Bojan Možina |
| Építés kezdete | 1976. július |
| Átadás ideje | 1980. július 19. |
| Elhelyezkedése | |
 Krki híd
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 45° 14′ 45″, k. h. 14° 34′ 08″Koordináták: é. sz. 45° 14′ 45″, k. h. 14° 34′ 08″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Krki híd témájú médiaállományokat. | |
A Krki híd (horvátul: Krčki most, régebben Titov most, azaz „Tito híd” volt a neve) köti össze horvátországi Krk szigetet a szárazfölddel. Átadásakor a világ legnagyobb beton ívhídja volt.
Fekvése[szerkesztés]
A közúti híd egy vasbeton ívhíd felsőpályás közúti forgalommal. A híd két részből áll közepén a kicsiny Szent Márk-szigettel. A nagyobb hídnyílás a Tihi-csatorna (Tihi Kanal) felett a szárazföldtől a Szent Márk-szigetig, a kisebb a szigettől a Bóra-csatorna (Burni Kanal) felett a Krk-szigetig épült fel. A csatorna a nevét a térségre jellemző bóráról kapta.
A támaszok távolsága 390 m és 244 m. A boltívek alkalmazásával a víz alatt fekvő ívek távolsága eléri a 416 m-t.
Története[szerkesztés]
A hidat Ilija Stojadinović tervezte Vukan Njagulj és Bojan Možina közreműködésével. Fővállalkozó a Mostogradnja Beograd, alvállalkozója a Hidroelektra Zagreb volt.
Építésének kezdete 1976 júliusa volt, a kivitelezés 4 évet vett igénybe. Átadásakor – 1980. július 19-én – a világ legnagyobb beton ívhídja volt, 85 m-rel megelőzve a Gladesville hidat Sydney-ben. 1996-ban a Kínában felavatott Vanhszien híd vette át az elsőséget a maga 420 méterével. A híd közúti átvezetése 1430 métert tesz ki. Az ív nyílásmagassága 67 m.
Mindkét ívet a helyszínen előre gyártott szekrény zsaluzattal, helyszíni betonozással és segédtartó kötélzettel építették fel. Mindkét hídpillér egyszerre közelítette meg egymást és középen kapcsolódtak össze.
Az építkezést a szél is nehezítette. 20 500 m³ betont, 130 tonna feszítőacélt és 4 500 tonna betonacélt használtak fel. Átlagosan 350 fő dolgozott az építkezésen. Az egykori munkásszállás ma Uvala Scott néven szálloda a híd lábánál.
Átadáskor Tito híd névre keresztelték. 1980-tól 2000-ig 27,2 millió autós haladt át a hídon. A híd díjfizetéses. A díjfizető kapu a szárazföldön helyezkedik el és behajtáskor kell a teljes oda-vissza összeget megfizetni 30-120 kuna összegig gépjármű osztályoktól függően. A gyalogos és kerékpáros forgalom számára az áthajtás ingyenes.
Bóra[szerkesztés]
A területre a parti hegyvidék felől gyakran lecsap a bóra. 1987. január 17-én 19:25 órakor a szél sebessége a hídon elérte a 220 km/h-t. Ezidáig mért legnagyobb maximális szélerőséget 2013. november 11-én jegyezték fel: 237 km/h.[1] A veszélyes szélsebesség idején a híd forgalmát a balesetek elkerülése érdekében lezárják.
Képek[szerkesztés]
-
A híd legnagyobb nyílása -
A közúti pálya -
-
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Krk-Brücke című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Structurae Krk-Brücke Nemzetközi adatbank hidakról és mérnöki létesítményekről (angolul és németül)
- About the bridge a Klimno turista weblapon
- Dvadeseta obljetnica mosta kopno – otok Krk (horvátul)