Koszmosz–573

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 16., 07:01-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Koszmosz–573
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
Típus
Indítás dátuma1973. június 15.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér
HordozórakétaSzojuz hordozórakéta
Tömeg6800
Pályaalacsony Föld körüli pálya

COSPAR azonosító1973-041A
SCN06694
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–573 (oroszul: Космос–573) a szovjet Szojuz 7K–T űrhajónak a személyzettel végrehajtott repülés előtti utolsó személyzet nélküli tesztrepülése volt.

Küldetés

Az emberes űrrepülés folytatása előtti utolsó próbarepülés végzése. Gyakorolták az automatikus irányítást, az újszerű manőverező képességet (stabilitás, helyzetmeghatározás, pályaváltoztatás). A két nap alatt, automatikus vezérlési módon népgazdasági, csillagászati, meteorológiai, földkutatási, halászati, és biológiai megfigyelést végeztek.

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1973. június 15-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakétával (11A511) juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.5 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 192 kilométer, az apogeuma 309 kilométer volt. Hasznos tömege 6570 kilogramm. Összesen 2 napot töltött a világűrben.

június 17-én kettő napos szolgálat után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Kialakították (fel és leszálláskor) a szkafanderek önálló funkcióit, függetlenítve a parancsnoki egységtől. A szkafander a világűrben tárolóhelyen van rögzítve. Leszerelték a napelem szárnyakat, megnövelt teljesítményű akkumulátorok szolgálták az energiát. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. A berepülés sikeres volt, folytatódhatott az űrállomás-program.

Források

További információk

Elődje:
Koszmosz–496

Szojuz-program
1973

Utódja:
Szojuz–12