Ugrás a tartalomhoz

Koszmosz–379

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései) 2021. április 1., 12:43-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jellemzői: AWB)
Koszmosz–379
OrszágSzovjetunió
ŰrügynökségSzovjetunió
TípusLK holdkomp
Indítás dátuma1970. november 24.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
HordozórakétaSzojuz L

COSPAR azonosító1970-099A
SCN04760
SablonWikidataSegítség

A Koszmosz–379 (oroszul: Космос–379) a szovjet LK holdkomp (T2K) első személyzet nélküli, Föld körüli tesztrepülése.

Küldetés

A Luna-program keretében végrehajtott kutató tevékenységnél (holdkőzet Földre juttatása) több alkalommal sikeresen végrehajtották a holdra szállást, visszaindulást a Földre. A megépített Holdra szálló egység ember nélküli próbarepülése, űrkörülmények között ellenőrizték műszaki megbízhatóságát.

Jellemzői

Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold.

1970. november 24-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz-L (8K71) hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 88.7 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, az apogeuma 253 kilométer volt. Hasznos tömege 7495 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor és napelemek kombinációja.

Az LK holdkomp program során négy űregységet készítettek. A holdra szállás technikai feltételei, a tervezés, a gyártás időbeli elhúzódása, az űrverseny szempontjából elveszítette célját. A T2K modul Föld körüli műszaki próbája során, a vezérlő és meghajtórendszer, az összeköttetés megbízhatóságát ellenőrizték. Az automatikus Holdra ereszkedés (imitáció), a felszállás illetve a csatlakozó manőverek gyakorlása tervszerűen megvalósult. A program végrehajtására 3.5 napot terveztek. A felemelkedési kísérletnél a rakétamotor 1,5 km/s gyorsítással az apogeumot 14 035 kilométerre módosította.

Szolgálati idejét befejezve belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

Külső hivatkozások

Elődje:
Koszmosz–378

Koszmosz program
1970

Utódja:
Koszmosz–380