LK holdkomp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
LK holdkomp
Soviet lunar lander drawing.svg
Általános adatok
Ország  Szovjetunió
Rendeltetés Holdraszállás
Űrhajósok 1 fő
Műszaki adatok
Hordozórakéta N1
Magasság 5,2 m
Átmérő 4,5 m
Hasznos térfogat 5 m³
Össztömeg 5,56 t

Az LK holdkomp (oroszul: Лунный корабль, magyarul: Hold űrhajó) egy szovjet űrhajtótípus volt, amely a szovjet holdprogram részét képezte. GRAU-kódja 11F94. Feladata az amerikai Apollo-program holdkompjához hasonló volt, azaz a Hold körül keringő Szojuz 7K–LOK űrhajóról leválva embert juttatni a Hold felszínére, majd onnan visszajuttatni a keringő egységhez. Létét évtizedeken át titkolták.

A szovjet holdkomp kisebb és egyszerűbb volt az amerikainál. Egyetlen űrhajós utazott volna benne, és a le-, valamint felszálláshoz ugyanazt a hajtóművet használta volna az űreszköz. Az amerikai Apollo-rendszerrel ellentétben az orosz űrhajóból csak űrséta keretében lehetett volna átszállni a holdkompba.[1]

Repülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LK holdkomppal három sikeres tesztrepülést hajtottak végre. A Szojuz–L hordozórakétával történt indítás után mindhárom alkalommal a Föld körül keringve az orbitális pálya magasságának változtatásával a holdkomp manőverezését, a Holdra ereszkedést és a Hold elhagyását szimulálták. Elkészítették az LK holdkomp automatikus tesztrepülésre alkalmas változatát. Az első változata, a T1K soha sem repült. A második változat, a T2K három alkalommal repült Koszmosz jelzéssel. A teszt során magas, 10 000 km feletti pályára állított holdkompok kb. egy évtizeddel később süllyedtek vissza a Föld sűrű légkörébe, ahol nagyrészt elégtek.

Az LK holdkopm tesztrepülései Koszmosz jelzéssel (zárójelben az indítás dátuma):

1972. november 23-án került sor az N1 rakéta negyedik, egyben utolsó indítására. A Hold körülrepülésére tervezett teszt során az N1 rakéta a Szojuz 7K–LOK űrhajóval és az LK holdkomp egyszerűsített makettjével repült. A hordozórakéta első fokozatánál a start után 106,93 másodperccel, 40 km-es magasságban pogo-oszcilláció lépett fel. Emiatt a tüzelőanyag-szivattyúk megrongálódtak, a hajtóművek leálltak, a rakéta visszazuhant a Földre.

Fennmaradt példányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LK holdkompnak három makettje maradt fenn. Ezek a Moszkvai Repülési Intézet, az RKK Enyergija és a dnyipropetrovszki Pivdenne tervezőiroda múzeumaiban találhatók.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Németh, Péter: A totális kudarc (1. rész) (magyar nyelven). Űrvilág.hu, 2011. február 5. (Hozzáférés: 2011. február 8.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz LK holdkomp témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]