Koszmosz–375

Koszmosz–375
Ország	Szovjetunió
Gyártó	Juzsnoje Tervezőiroda
Típus	ISZ–A
Rendeltetés	elfogóvadász
Küldetés
Indítás dátuma	1970. október 30. 02:09 UTC
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtérről, az LC–90/19. sz. indítóállás
Hordozórakéta	Ciklon–2A
Visszatérés dátuma	1970. október 30., megsemmisült
Élettartam	1 nap
Tömeg	3640 kg
Energiaellátás	akkumulátor
Pályaelemek
Pálya	alacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság	579 / 1986 km
Inklináció	62,8°
Periódus	111,20 perc
COSPAR azonosító	1970-091A
SCN	04598
Sablon • Wikidata • Segítség

A Koszmosz–375 (oroszul: Космос 375) szovjet katonai űreszköz, elfogóvadász műhold.

Küldetés

Manőverezésre felkészített elfogóvadász műhold, programjával segítette a földi személyzet felkészítését. Az anti-műhold fegyverek (ASAT) célja, hogy a világűrből támadó, nukleáris robbanótöltettel felszerelt műholdakat megsemmisítse.

Jellemzői

A Központi Mérnöki Tervezőiroda (oroszul: Центральное конструкторское бюро машиностроения – ЦКБ) tervezte és felügyelte építését. Mind az ISZ–A, mind az ISZ–P műholdakat a Cselomej vezette OKB–52 fejlesztette ki és építette meg. Üzemeltetője a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – MO).

Megnevezései: COSPAR: 1970-091A; SATCAT kódja: 4598.

1970. október 30-án indították a Bajkonuri űrrepülőtérről az LC90–19 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Ciklon–2 (11K69) típusú hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Orbitális pályája 111,2 perces, 62,8° hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 579 kilométer, apogeuma 1986 kilométer.

A Koszmosz–373 célműholdat az elfogó űrobjektum 1970. október 30-án sikeres manőverek végrehajtásával megközelítette, majd elválás után az önmegsemmisítő felrobbantotta a repeszbombát.

Az ISZ–A (истребитель спутник-активный – ИС–А) elfogóvadász műhold. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Formája hengeres, átmérője 1,5 méter, hossza 4,5 méter, hasznos tömege 3320 kilogramm. Az űreszközre 8 napelemtáblát rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energia-ellátását újratölthető kémiai akkumulátorok biztosították. Mikrófúvókáival segítette a stabilitást és a szükségszerű pozícióváltoztatást.

Két részből állt:

1. fő rész: vezérlési, célzómodul; számítógép; optikai rendszer; 300 kilogrammos repeszgránát,
2. hajtóanyag (300 másodperces működéshez) és a többször újraindítható mikromotor.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Koszmosz–375. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
• Koszmosz–375. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
• Koszmosz–375. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
• Koszmosz–375. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. május 9.)
• Koszmosz–375. hobby.ru. (Hozzáférés: 2014. május 9.)

Elődje: Koszmosz–374

Koszmosz-program 1967

Utódja: Koszmosz–376