Vlagyimir Nyikolajevics Cselomej
Vlagyimir Nyikolajevics Cselomej (cirill betűkkel: Владимир Николаевич Челомей; Siedlce, 1914. június 30. – Moszkva, 1984. december 8.), ukrán névváltozatban Volodimir Mikolajovics Cselomej (ukránul: Володимир Миколайович Челомей) ukrán származású szovjet mérnök, tudós, repülőgép- és rakéta-tervező, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja. A rakétahajtóművek, rakéták, az űr- és repüléstechnika területén fejtett ki jelentős alkotói tevékenységet. A gyakorlati konstruktőri munka mellett tudományos tevékenységet is végzett, szakterülete a mechanika, ezen belül a lengéstan volt. Glusko és Koroljov mellett a szovjet űrporgram egyik meghatározó vezető személyisége volt, de a szovjet időszakban a nevét a szélesebb közvélemény nem ismerhette.
Élete[szerkesztés]
1914-ben az akkor az Orosz Birodalomhoz, ma Lengyelországhoz tartozó Siedlcében született ukrán családban. Apja néptanító volt Siedlcéban. Három hónapos korában a család az első világháború harcai elől Poltavába költözött. 12 éves volt, amikor családjával 1926-ban továbbköltöztek Kijevbe.
A hétosztályos elemi iskolát még Poltavában kezdte el, majd az utolsó éveket Kijevben fejezte be. 1929-től a kijevi járműtechnikai technikumban tanult. Ezt követően, 1932-ban felvették a Kijevi Műszaki Főiskola repülési karára (később ebből alakult ki a Kijevi Repülési Főiskola). Már ott felfigyeltek kivételes tehetségére. Egyetemistaként is aktív tudományos tevékenységet folytatott. Főiskolai évei alatt 20 szakcikket publikált. 1936-ban jelentette meg első könyvét, melynek témája a vektoranalízis volt. Miközben a Kijevi Műszaki Főiskolán tanult, a Kijevi Egyetem (ma: Sevcsenko Állami Egyetem) matematika (analízis, differenciálegyenletek), fizika ás mechanika előadásait is látogatta. az 1935-ben Kijevben is oktató Tullia Levi-Civita előadásait is hallgatta. Érdeklődése ebben az időben fordult a mechanika felé, különösen a lengéstan érdekelte, és ennek a tudományterületnek végéig kiemelt figyelmet szentelt. Egyetemi évei alatt a zaporozsjei motorgyárban volt gyakorlaton. Diplomamunkáját a repülőgépmotorokban kialakuló lengésekről írta.
1937-ben kitüntetéssel végezte el a műszaki főiskolát. Ezt követően ott oktatott, majd 1939-ben védte meg a kandidátusi fokozatot.
A második világháború idején, 1941-től Cselomej a Központi Repülőgépmotor Intézetben (CIAM) dologozott. Ott építette meg 1942-ben az első szovjet lüktető sugárhajtóművet Abban az időben csak Németországban foglalkoztak hasonló sugárhajtóművekkel.
Amikor 1944 nyarán a dél-anglia elleni támadások nyomán egyértelművé vált a lüktető sugárhajtóműves német V–1 (Fieseler Fi 103) robotrepülőgép létezése, a szovjet vezetés egy hasonló fegyver kifejlesztéséről döntött. A lüktető sugárhajtóművekkel végzett korábbi siekeres tevékenysége miatt a Szovjetunió Állami Védelmi Bizottsága és a Repülőgépipari Népbiztosság Cselomejt bízta meg a szovjet robotrepülőgép mihamarabbi létrehozásával.
Cselomejt egyúttal az 51. sz. Repülőgépgyár igazgatójává és az üzem tervezőirodájának a főkonstruktőrévé nevezték ki. Korábban ennek a gyárnak a vezetője Nyikolaj Polikarpov volt, aki nem sokkal Cselomej kinevezése előtt korábban halt meg. A tervezőirodából alakult ki később az OKB–52 tervezőiroda, mely napjainkban NPO Masinosztrojenyije néven működik.
