Koszmosz–404

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koszmosz–404
Ország Szovjetunió
GyártóOKB–52
TípusISZ–A
Rendeltetésvadászműhold
Küldetés
Indítás dátuma1971. április 4.
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér 90. sz. indítóállása
HordozórakétaCiklon–2
Élettartam1971. április 4.
Tömeg3321 kg
Pályaelemek
Pályaalacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság802/1010 km
Inklináció65.2°
Periódus103.1 perc

COSPAR azonosító1971-027A
SCN05113
SablonWikidataSegítség

Koszmosz–404 (oroszul: Космос 404) szovjet katonai űreszköz, elfogóvadász műhold.

Küldetés[szerkesztés]

Kijelölt pályán mozogva imitálta egy ballisztikus rakéta támadásának elhárítását, ezzel segítve a radaros felderítést, a légvédelem szerves egységeinek (irányítás, riasztás, imitált elfogás és gyakorló megsemmisítés) összehangolt működését.

Jellemzői[szerkesztés]

A Központi Mérnöki Tervezőiroda (oroszul: Центральное конструкторское бюро машиностроения – ЦКБ) tervezte és felügyelte építését. Mind az ISZ–A, mind az ISZ–P műholdakat a Cselomej vezette OKB–52 fejlesztette ki és építette meg. Üzemeltetője a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – MO).

Megnevezései: COSPAR: 1971-027A; SATCAT kódja: 5113.

1971. április 4-én a Bajkonuri űrrepülőtérról, a LC–90/19 indítóállásából egy Ciklon–2 (11K69) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 103,1 perces, 65,7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya.perigeuma 802 kilométer, apogeuma 1010 kilométer volt.

Mind az ISZ–A (истребитель спутник-активный – ИС–А) elfogóvadász műhold. Formája hengeres, átmérője 1.5 méter, hossza 4.5 méter, hasznos tömege 3320 kilogramm. Az űreszközre 8 napelemtáblát rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energiaellátását újratölthető kémiai akkumulátorok biztosították. Mikrófúvókáival segítette a stabilitást és a szükségszerű pozícióváltoztatást. Szolgálatával segítette az új önirányító, az új célrávezetéses rendszer és a többször indítható motor működését.

Két részből állt:

  1. fő rész: vezérlési, célzómodul; számítógép; optikai rendszer; 300 kilogrammos repeszgránát,
  2. hajtóanyag (300 másodperces működéshez) és a többször újraindítható mikromotor.

1971. április 4-én űrhadviselési gyakorlatban megsemmisítette a Koszmosz–400 műholdat.

Források[szerkesztés]

Elődje:
Koszmosz–403

Koszmosz-program
1966-tól

Utódja:
Koszmosz–405