Koszmosz–26

Koszmosz–26
Gyártó	Pivdenne
Típus	DSZ-MG
Indítás dátuma	1964. március 18.
Indítás helye	Kapusztyin Jar
Hordozórakéta	63SZ1
COSPAR azonosító	1964-013A
SCN	00766
Sablon • Wikidata • Segítség

A Koszmosz–26 (oroszul: Космос–26) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Műszaki műhold, az első geomágneses kutatásokat végző műhold.

Küldetés

Feladata volt a Föld mágneses terének mérése pályasíkja mentén, illetve a Nap részecskesugárzásának hatására létrejövő mágneses aktivitás által keltett összetevők vizsgálata. Szolgálatával az emberrel végrehajtott űrrepüléseket segítette.

Jellemzői

Polgári (tudományos) rendeltetésű, az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és megépített DSZ–MG típusú műhold. Üzemeltetője a szovjet Akadémia.

1964. március 18-án a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2I (63SZ1) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára. A 91 perces, 49 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya elemei: perigeuma 266 kilométer, az apogeuma 378 kilométer volt. Hasznos tömege 365 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Energia ellátásuk napelemekkel, kémiai akkumulátorokkal történik, biztosítva a tartós szolgálatot.

Felépítését tekintve két félgömbbel lezárt hengeres test. A felső félgömbben helyezték el a tudományos készülékeket, külső felületén az érzékelőket. A hengeres részben a szolgálati egységeket (programvezérlő, adatrögzítő, telemetria). Hátsó félgömbben az energía ellátást biztosító kémiai akkumulátorok kaptak elhelyezést. Az egyenletes belső hőmérsékletet cirkuláló (nitrogén) gáz biztosította. A hőegyensúlyt sugárzás elnyelő anyaggal illetve zsalus radiátorral biztosították. A fedélzetén elhelyezett két protonmagnetométer érzékelőit egymásra merőlegesen, a műhold testétől 3,5 méter távol helyezték el. A méréstartomány 0,5-2 T, a mérési pontosság 0,3-0,5 mT volt. A mérőadókat 32 másodpercenként kapcsolták be. A mért adatokat fedélzeti magnetofonon tárolták, elektromos jelek formájában küldték a Földre.

1964. szeptember 28-án 194 napos szolgálatot követően földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
• A Koszmosz–26 az Orosz Tudományos Akadémia (RAN) Naprendszer osztályának oldalán (oroszul)

További információk

• Koszmosz–26. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. április 9.)
• Koszmosz–26. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 9.)

Elődje: Koszmosz–25

Koszmosz-program 1964

Utódja: Koszmosz–27