Koszmosz–25
| Koszmosz–25 | |
| Gyártó | Pivdenne |
| Típus | DS-P1 |
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1964. február 27. |
| Indítás helye | Kapusztyin Jar |
| Hordozórakéta | 63SZ1 |
| Energiaellátás | kémiai akkumulátorok és napelem |
| COSPAR azonosító | 1964-010A |
| SCN | 00757 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Koszmosz–25 (oroszul: Космос–25) a szovjet DSZ–P1 típusú radarcél-műhold.
Jellemzői[szerkesztés]
A dnyipropetrovszki Juzsnoje tervezőirodában kifejlesztett és épített DSZ–P1 típusú radarcél-műhold, mely a szovjet ballisztikusrakéta-elhárító és űrvédelmi rendszer távolfelderítő lokátorainak kifejlesztéséhez szükséges tesztekre szolgáltak.
1964. február 27-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Koszmosz–2I (63SZ1) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára. A 92,27 perces, 49 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya elemei: perigeuma 196 kilométer, apogeuma 526 kilométer volt. Hasznos tömege 355 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrásai kémiai akkumulátorok és napelemtáblák voltak.
A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt.
1964. november 21-én 267 nap után, földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült.
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Koszmosz–25. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. április 7.)
- Koszmosz–25. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 7.)
