Koszmosz–187

Koszmosz–187
Típus	OGCh
Indítás dátuma	1967. október 28.
Hordozórakéta	R-36-O
COSPAR azonosító	1967-106A
SCN	03016
Sablon • Wikidata • Segítség

A Koszmosz–187 (oroszul: Космос 187) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja. Orbitális pályájú csapásmérő rendszer részére fejlesztett rakétarendszer és fejrészének tesztrepülése. Katonai tesztműhold, a szovjet interkontinentális ballisztikus rakétarendszer – Fractional Orbital Bombardment System (FOBS) – része.

Küldetés

A hidegháborús időszak 1960-as éveinek ellencsapásának egyik eszköze, a világűrből történő atombomba fenyegetés. A rendszer hordozórakétája az R–36 (NATO-kódja: SS–9 Scarp; GRAU-kódja: 8K67). Az űreszközt egy 5000 kilogrammos fej (8F021) hordozására építették. A visszatérő egységből indult célja irányába a bomba. 1965-1966 között a Bajkonuri űrrepülőtér alkalmazásával végezték a gyakorlati teszteket. A rendszer 1971-ig volt alkalmazásban, 1972-ben a SALT–1 megállapodást követően leszerelésre került. Az ENSZ 1966. december 19-i világűregyezménye – III. és IV. cikkelye megtiltja a katonai eszközök és tömegpusztító fegyverek világűrbe juttatását. Ezért az amerikai és a szovjet katonai szervek csak a hordozóeszközöket és az elrettentő (tömegpusztító) eszközök vezérlési technológiáját fejlesztették.

A műhold feladata volt, hogy elősegítse az optikai és a radarfelderítő rendszer kalibrálását, felderítési, elfogási műveleteit. Tesztelni a világűrből történő orbitális harci rész visszatérését a kijelölt célra.

Jellemzői

A rakétákat az ukrajnai Juzsnoje Tervezőiroda (ma: Pivdenne Tervezőiroda) fejlesztette, gyártották Dnyipropetrovszkban (oroszul: Днепропетровск), Ukrajna OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas). Üzemeltette a Védelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – МО).

Megnevezései: Koszmosz–187; COSPAR: 1967-106A. Kódszáma: 3016.

1967. október 28-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról R–36 hordozórakétával (8K67) juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység alappályája 87,5 perces, 49,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 114 kilométer, apogeuma 193 kilométer volt. Tömege 5000 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 12 nap.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–187. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
• Koszmosz–187. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. április 29.)
• Koszmosz–187. hobby.ru. (Hozzáférés: 2014. február 22.)

Elődje: Koszmosz–186

Koszmosz-program 1966–1971

Utódja: Koszmosz–188