Koronás keresztespók

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Koronás keresztespók
Araneus diadematus Budapest.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Rend: Pókok (Araneae)
Alrend: Főpókok (Araneomorphae)
Család: Keresztespókfélék (Araneidae)
Nem: Araneus
Faj: A. diadematus
Tudományos név
Araneus diadematus
Clerck, 1757
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Koronás keresztespók témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Koronás keresztespók témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Koronás keresztespók témájú kategóriát.

A koronás keresztespók (Araneus diadematus) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a pókok (Araneae) rendjébe, ezen belül a főpókok (Araneomorphae) alrendjébe és a keresztespókfélék (Araneidae) családjába tartozó faj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koronás keresztespók hosszúsága eléri az 1,5 centimétert (Dél-Európában akár 2 centiméteresre is megnőhet), így Magyarország egyik legnagyobb pókfaja. Sötét-, vagy sárgásbarna utótestén húzódó fehér, kereszt alakú foltsorról ismerhető fel. A hím gyakran jelentéktelenül kisméretű, a nőstény viszont petékkel teli utóteste miatt sokkal nagyobb. Az utótestében lévő szövőmirigyekben termeli a pókháló anyagát. A mirigyváladékot az utótest végén nyíló szövőszemölcsökön keresztül bocsátja ki. A pók a hálót a lábai végén lévő karmok segítségével szövi.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koronás keresztespók Közép-Európában mindenütt elterjedt, cserjéken, fákon, kertekben él. A keresztespókok általában hálójuk közepén ülnek, néha egy félreeső szögletben várakoznak a hálójukba repülő rovarokra. Csípése habár kissé kellemetlen, de ártalmatlan az emberre.[1]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyár végén, a csak 5–10 mm nagyságú hím óvatosan, egy beszőtt rovarral közelíti meg a nőstényt, és ezt az ajándékot addig cibálja, rezgeti, amíg a nőstény hajlandóságot nem mutat a párosodásra, és közelében mozdulatlanná nem válik. A párzás villámgyorsan végbemegy. A fűben a nőstények több petecsomagot is készítenek, amelyet sárgás, vattaszerű szövedékkel burkolnak be. A szülők elpusztulnak, a fiatal egyedek kora tavasszal kelnek ki, fejletlen alakban telelnek át, és csak a következő év augusztusában válnak ivaréretté.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.  
  • Michael Lohmann: Bogarak, szitakötők, pókok és más ízeltlábúak, Budapest, Panemex Kft. ISBN 963-9090-44-1