Knefler Frigyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gklein2018 (vitalap | szerkesztései) 2021. május 29., 09:57-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Téves hivatkozás)
Knefler Frigyes
SzületettKnöpfler Frigyes
1824. április 12.[1]
Arad
Elhunyt1901. június 14. (77 évesen)[1]
Indianapolis
Állampolgársága
Foglalkozása
SírhelyeCrown Hill Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Knefler Frigyes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Knefler Frigyes (angolul: Frederick Knefler) (Arad, Magyar Királyság, 1834. április 12. – Indianapolis, Indiana, 1901. június 14.) magyar honvéd, amerikai címzetes (Brevet) dandártábornok.

Életpályája

Apja orvos volt, családneve Knöpfler. A fiú Bécsben folytatott tanulmányokat, s még alig volt 15 éves, amikor tanulmányait megszakítva beállt az 1848–49-es forradalom és szabadságharcba honvédnek. Apja is részt vett a szabadságharcban, így a világosi fegyverletétel után az egész családnak menekülnie kellett. 1850-ben érkeztek meg a New York-i kikötőbe. New Yorkban Knefler Frigyes megtanulta a hajóács mesterséget, s famunkásként dolgozott akkor is, amikor családja Indiana állam fővárosába, Indianapolisba költözött. A munka mellett jogot is tanult Jonathan W. Gordon ügyvédi irodájában. Hamarosan Ripley megye hivatalának irodájába került, majd Marion megye (Florida) hivatalnoka, John C. New vette maga mellé az irodájába.

A nyugalommal kecsegtető polgári élet azonban véget ért, mihelyt megtörtént Sumter-erőd (Dél-Karolina) 1861. április 12-i bombázása. Kezdetét vette az amerikai polgárháború. Knefler otthagyta a hivatalát, s már 1861. április 15-én beállt az unionisták 11. indianai önkéntes ezredébe mint közlegény, hamarosan kapitány lett, az amerikai polgárháborúban a tűzkeresztségen a Romney (Nyugat-Virginia) melletti csatában esett át.

Lew Wallace, a világhírű Ben Hur című regény írója tábornok lett az amerikai polgárháborúban. Többek tanácsára maga mellé vette Knefler Frigyest adjutánsnak. Knefler Wallace mellett maradt egészen addig, amíg meg nem szervezték a 79. indianai önkéntes gyalogezredet, amelynek ezredese lett. Ebben a beosztásban szolgált 1862. augusztus 27-től a polgárháború végéig. A polgárháború végén, 1865. március 13-án érdemes szolgálataira való tekintettel címzetes (Brevet) brigadéros-tábornoki kinevezést kapott.

Woods tábornok hadosztályában egész brigádot vezényelt a nashvillei (Tennessee), a chattanoogai és a második franklini (Tennessee) csatákban. Fontos szerepe volt a Missionary Ridge-i (hegynyereg)[2] csatában, amelyben a saját ezrede mellett a 86-ik indianai ezredet is vezette. Knefler Frigyes volt az első tiszt, aki feljutott a hegygerinc tetejére. E csata történetét később tanulmányban írta meg objektív hangnemben. Részt vett az atlantai hadjáratban, ezrede ott volt a Atlanta város (Georgia) ostrománál.

Knefler Frigyes mint katonai vezető igen erős fegyelmet követelt meg katonáitól, ugyanakkor teljesen szolidáris volt velük, minden nehézségben osztozott alárendeltjeivel, a legnagyobb veszedelmek közepette is törődött katonáival. Saját táborán kívül házban nem aludt soha, s arra törekedett, hogy katonáinak minél jobb ellátást biztosítson. A katonái, amikor megismerték, rajongtak érte.[3]

Knefler a polgárháború után ügyvédi gyakorlatot folytatott Indianapolisban, majd Hayes elnök kinevezte kerületi nyugdíjhivatal vezetőnek, nyolc évig dolgozott ebben a beosztásban. Ezután a katonák és tengerészek emlékművét létrehozó bizottság elnökévé választották, itt is nagy igyekezettel tevékenykedett.

1901. június 14-én érte a halál indianapolisi otthonában. Az egész város búcsúztatta nagy részvéttel és tisztelettel. Az Indianapolis Journal vezércikkben búcsúztatta, s méltatta polgárháborús érdemeit. Indianapolisban, a Crown Hill temetőben helyezték örök nyugalomra.[4]

Magánélete

Második házasságából 6 gyermeke született.

Jegyzetek

  1. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Chattanooga (Tennessee)
  3. ↑ Knefler Frigyes jellemzését Eli F. Ritter, Knefler adjutánsa leírása nyomán adja elő Vasváry Ödön Lincoln magyar hősei című forrásokban idézett művében.
  4. ↑ Frederick Knefler

Források

  • Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. Knefler Frigyes lásd 58-59; 136-137. p.
  • Kende Géza: Magyarok Amerikában . az amerikai magyarság története. I. köt. Cleveland, Ohio; Szabadság kiadása, 1927. Knefler Frigyes lásd 338. p.
  • Ács Tivadar: Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban : 1861-65. Budapest, 1964. Knefler Frigyes lásd 106-107. p.
  • Frederick Knefler: Hungarian Patriot and American General by Stephen Beszedits
  • Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Knefler Frigyes lásd 247-251. p.

Kapcsolódó szócikkek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Knefler_Frigyes&oldid=23905443”