Kiss Ida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiss Ida
Született1902. április 4.
Nagyvárad
Elhunyt1936. december 21. (34 évesen)
Budapest
HázastársaTamás Ernő
Foglalkozásaíró
Halál okaagydaganat
SablonWikidataSegítség

Kiss Ida, Tamás Ernőné (Nagyvárad, 1902. április 4.Budapest, Terézváros, 1936. december 23.)[1] magyar prózaíró.

Életútja[szerkesztés]

Kiss József és Kocsis Rozália lánya. Iskoláit a nagyváradi Orsolyarendi Zárda intézetében végezte, írói pályáját a Napkeletnél kezdte, egy ideig Budapesten élt (1923–24), itt a Pesti Napló, Magyarország, Új Idők, Hétfői Újság közölte írásait. Szerepelt a clevelandi Szabadság, a kolozsvári Keleti Újság és a bécsi Tűz hasábjain is, majd visszaköltözött szülővárosába. Halálát agydaganat okozta.

A kolozsvári Napkeletben tűnt fel Meghalt a kedvesem (1920/6) és Szálltam a hegy felé (1921/9) c. novelláival, melyek Sőni Pál megítélése szerint "teljesen az avantgarde-meghökkentés és a tér-időn kívüli és felüli szimbolika jegyében íródtak". Shami (Nagyvárad, 1922) című regénye elé Babits Mihály írt előszót. A Geniusban jelent meg Aranyszőlőt szemezgető ezüstmadár című szabadvers-szerkezetű groteszkje (1924). További kötetei: Kalászcsorduláskor (elbeszélések, Nagyvárad, 1925); Olyan jó élni (regény, Budapest, 1935).

Irodalom[szerkesztés]

  • Ignotus: Mellesleg. Keleti Újság 1922. okt. 28.
  • Salamon László: Shami. Tűz, Bécs 1922/10.
  • Sőni Pál: Avantgarde-sugárzás. 1973. 129-30.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]