Kicune

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy 19. századi obake karuta (szörny kártya), egy Kicune képével

A kicune【きつね|狐】 japán szó, jelentése róka. Eredetileg a sintó vallás segítőkész, kedves, róka alakú istene. Sok japán népmesében megtalálható az alakja. A kitsunék a legismertebb jókaiok közé tartoznak, szerepük azonban a különböző történetekben sokszor teljesen más. Van, amikor átverik, becsapják az embereket, de van, amikor védelmezik őket, és vannak esetek, amikor az illető szeretője, felesége személyében jelennek meg. A japánok a legtöbb rókának különleges tulajdonságot tulajdonítanak, nem csak a rókaszellemeknek.

Eredet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kicune szobrok

A Japán róka mítoszok eredete a kínai mitológiához vezethető vissza. [1][2] A kínai népmesék róka szellemeit Huli jingnek nevezik, melyeknek akár kilenc farkuk is lehetett.(Japánul: kjúbi no kicune) A legkorábbi fennmaradt történetek a Kondzsaku Monogatariban találhatóak, ami egy 11. századi gyűjtemény, melyben kínai, indiai és japán elbeszélések is megtalálhatóak.[3]

Kijosi Nozaki, egy japán folklórkutató szerint, a kicunék mint pozitív alakok már a 4. században megjelentek japánban, Kínából és/vagy Koreából csak a negatív tulajdonságait vették át.[4] Állítása szerint a 16. századi Nihon Rjakkiban, a régi Japánban a rókák és az emberek közel éltek egymáshoz és a legendák ennek nyomán alakultak ki.[5] Karen Smyers szerint a róka mítoszok valóban Kínából származnak és a buddhizmus hozta be a japán folklórba, de azt is mondja, hogy néhány róka történetben egyedi japán elemek is találhatóak.[6]

Jellemzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kicune valódi alakja lelepleződik az árnyékán.

A kicune mondák kialakulásában legfőbb szerepet az játszik, hogy az ősi Japánban a rókák az emberek közelében éltek. Hagyományosan a rókákat tekintették az Inari nevű sintoista kamik hírvívőinek.[7] Ezáltal megnőtt természetfölötti jelentőségük a köztudatban. Elsődleges tulajdonságukként az emberré változást szokták megemlíteni.

Minél több farka van, annál bölcsebb, öregebb és hatalmasabb egy kicune. A legidősebb és legkiválóbb rókák a kilenc farkúak, társaik közt is a legmegbecsültebb egyedek. Néhány népmese azt mondja, hogy egy róka csak akkor tud további farkakat növeszteni, miután élt 1000 évet. Az egy, öt, hét, és kilenc farok a leggyakoribb a történetekben.[8] Állítólag mikor egy rókának kinő a kilencedik farka, fehérré vagy arany színűvé válik a bundája.[9] Bizonyos esetekben a kicunének emberré változásának ideje alatt is megmarad a farka. A történetek igen intelligens és bölcs lényekként ábrázolják őket, ami koruk előrehaladtával csak gyarapodik.

Sok történet ravaszdi alakként mutatja be a kicunét, aki alakváltó képességével rászedi az embereket. Máshol azonban úgy festik le, mint hűséges őrzőt, barátot, szeretőt vagy éppen feleséget.[10] Számtalan legendában a kicune megszállja egy nő testét vagy átváltozik azzá. Ilyen formában meghódít egy férfit, bűbájt bocsátva rá, és megtréfálja azt.[6] Ám ha ekkor a mit sem sejtő ember feleségül veszi a rókát, szerető asszonyként fog viselkedni az, egészen addig, amíg ki nem derül valódi kiléte.[10]

Egyes történetekben a kicunéknak még nagyobb erőt tulajdonítanak, képesek meghajlítani a tér-időt, az embereket az őrületbe kergetik és különleges alakokat tudnak felvenni, mint például egy hihetetlenül magas fa vagy egy második hold az égen.[11][12]. Képességeik közé tartozik még, hogy farkukkal tüzet vagy villámot tudnak gerjeszteni (kicunebi) vagy képesek megjelenni az álmokban, repülni, láthatatlanná válni vagy esetleg különböző illúziókat létrehozni. [13][14]

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szentély bejáratát őrző kicune

Az Inarikat szolgáló kicunét, zenkonak (善狐, kb. jó róka) nevezik. Őket égi rókáknak, fenségesnek tekintették, és egyszerűen Inari rókáknak is hívták. A kicunék egy másik fajtája a jako (野狐, kb. mezei róka, más néven nogicune). Ő az, aki ravaszul, rosszindulatúan viselkedik.[15] A helyi legendák további különböző kicunéket hoztak létre. Például a ninko egy olyan láthatatlan rókaszellem, amit az emberi lények csak akkor tudnak észlelni, amikor az megszállja őket.[16] A középkori Japánban erősen élt az a hit, hogy ha egy nő egyedül sétál az éjszakában, az valójában egy kicune.[17]

Kicunecuki[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kicunecuki (狐憑き vagy 狐付き) jelentése az az állapot amikor a róka megszállt valakit. Az áldozat mindig egy fiatal nő, akit a róka a körme alatt vagy a mellén keresztül szállt meg.[18] Az áldozatok arckifejezése hasonlított egy rókáéhoz, innen tudták, hogy megszállták az illetőt. Úgy tartják, hogy a megszállt áldozatok, a megszállás idejéig képességeket kaptak, így például egy írástudatlan ember képes volt írni-olvasni egy ideig.[19] A Heian időszakban a kicunecukit, mint betegséget figyelték meg és egészen a 20. századig a mentális betegségek közös diagnózisaként tartották számon, mivel a megszállás magyarázat volt a kóros viselkedésre.[20][21]

Hosi no Tama[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kicunék vagy a megszállt áldozatok ábrázolásánál gyakran látható egy kerek vagy hagyma alakú, fehér gömb, amit hosi no tamának neveznek.(ほしのたま-csillag gömb) Egyes történetek a kicunebi izzásaként írják le, míg máshol, egy mágikus ékszerként vagy gyöngyként van megemlítve.[22][23] Amikor a kicune nem emberi formában van vagy megszállt testben, akkor ezt a gömböt a szájában tartja vagy a farkán hordozza.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kitsune című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gubler, Greg. "Kitsune: The Remarkable Japanese Fox". Southern Folklore Quarterly 38(2):121-134.
  2. A woman's weapon: spirit possession in the Tale of Genji. Ho<rnolulu: University of Hawaii Press (1997. december 17.). ISBN 9780824818586 
  3. Goff, Janet. "Foxes in Japanese culture: beautiful or beastly?" Japan Quarterly 44:2 (April–June 1997).
  4. Nozaki, Kiyoshi. Kitsune — Japan's Fox of Mystery, Romance, and Humor. Tokyo: The Hokuseidô Press, 1961. 5
  5. Nozaki. Kitsune. 3
  6. ^ a b Smyers 1999, pp.127–128
  7. Freenet-homepage.de Nihon Ryōiki
  8. Kitsune, Kumiho, Huli Jing, Fox (html), 2003. április 28. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  9. Smyers. The Fox and the Jewel.
  10. ^ a b [1] Bazsó Dénes: Japán Regék és Mondák, ISBN 9789631182392
  11. Hearn. Glimpses. 156–157
  12. Nozaki. Kitsune. 36–37
  13. Nozaki. Kitsune. 25–26
  14. Hearn.Glimpses. 155
  15. Yōkai no hon írta Prof. Abe Masaji és Prof. Ishikawa Junichiro
  16. Hearn, Lafcadio. Glimpses of Unfamiliar Japan. Project Gutenberg e-text edition, 2005. 154
  17. Tyler xlix.
  18. Nozaki. Kitsune. 59
  19. Nozaki. Kitsune. 216
  20. Nozaki. Kitsune. 211
  21. Nozaki. Kitsune. 214–215
  22. Nozaki. Kitsune. 183
  23. Nozaki. Kitsune. 169–170