Kick-box

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kickbox-mérkőzésen egy jól kivitelezett jobb horog ütés
German Open 2010

A kick-box egy küzdősport, mely több tradicionális harcművészet elemeit ötvözi.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kick-box az 1970-es évek közepe táján alakult ki, elsősorban az Egyesült Államokban és valamivel később Nyugat-Európában. Alapítói az amerikai Mike Anderson és a német Georg Brückner voltak. A kick-box első elnevezése sportkarate, majd all-style sportkarate volt, később egységesen a kick-box elnevezés használata vált elfogadottá.

Az alapítók egyik fő célja az volt, hogy az ütéseket és rúgásokat használó távol-keleti eredetű harcművészetek – a (japán eredetű) karate, a (koreai eredetű) taekwondo és a (kínai eredetű) kungfu, valamint a thaiföldi eredetű muay thai – mozgásanyagát továbbfejlesztve, azokat ötvözve a boksz technikákkal, egy önálló, deklaráltan verseny-centrikus küzdősportot hozzanak létre. A kick-box nem tagadja a tradicionális gyökereit, de önmagát nem harcművészetként, hanem egy modern küzdősportként határozza meg.

Az alapítók Bruce Lee közeli barátai (Chuck Norris, Bill Wallace, Bob Wall, Benny Urquidez, Jeff Smith, Dan Inosanto, Dan Macaruso, Dominique Valera, Danuel Rennesson), akik Bruce Lee halála után a Jeet Kune Do-ból kivették a sérülésveszélyes vagy végzetes elemeket és sporttá „szelídítették” a Jeet Kune Do-t.[1]

Szabályrendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma a kick-boxot különböző alosztályokra szokták osztani: full-kontakt (FK), light-kontakt (LK), semi-kontakt (SK, az amerikai sportkaratéban pointfightnak nevezik). A kick-box ágazataihoz különböző egyesületek is tartoznak. A legnagyobb a World Kickboxing Association (WKA), és a World Association of Kickboxing Organizations (WAKO), aminek több mint 90 tagja van, csakúgy, mint az IASKA-nak (International Amateur Sport Karate Association).

A kick-box versenyeken a sportolók küzdelmi, formagyakorlat és aerokickboxing versenyszámokban versenyeznek, a nők és a férfiak külön.

A küzdelmi versenyszámokat öt szabályrendszerben rendezik. Ezek alapvetően abban különböznek egymástól, hogy az akciók (ütések és rúgások) végrehajtásánál a kontrollált félerejű (a semi-kontakt és light-kontakt szabályrendszerekben), vagy a teljes erejű (a full-kontakt, low-kick és thai-kickboxing szabályrendszerekben) végrehajtás engedélyezett. A semi és light-kontakt küzdelmeket egy 8×8 méteres tatamival borított küzdőtéren, míg a teljes erejűeket ökölvívó ringben vívják.

Érvényes találati felületek: fej elölről és oldalról (a semi-kontaktban a tarkó is), a test elölről a nyak és az öv között a test oldalvonaláig, a low-kick ill. a thai-kickboxing szabályrendszerekben a comb illetve az egész láb is. Engedélyezett a lábsöprés.

Az egyes szabályrendszerek legfontosabb jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Semi-kontakt: félerejű, kontrollált akciók engedélyezettek, a bírók minden érvényes találatnál megállítják a küzdelmet, és megítélik a találatért járó pontokat (ezek, a technika nehézségétől függően 1, 2 vagy 3 pont értékűek lehetnek). A több pontot elérő versenyző nyeri a mérkőzést.

Light-kontakt: félerejű, kontrollált akciók engedélyezettek a non-stop jellegű, folyamatos küzdelem során. A három pontozó bíró a küzdelem során számolja az érvényes találatokat (a semi-kontaktnál ismertetett pontértékeknek megfelelően) és a menetek végén az ún. tízes szisztéma alapján pontoznak (a jobb versenyző kap tíz pontot, a rosszabb arányosan kevesebbet). Az nyer, aki több menetben volt jobb (pont egyenlőség esetén is meg kell jelölni győztest).

Full-kontakt: teljes erejű akciók engedélyezettek a non-stop jellegű, folyamatos küzdelem során. A bírók a menetek végén a tízes szisztéma alapján pontoznak, az ellenfél leütése/kiütése szabályos.

Low-kick: teljes erejű akciók engedélyezettek a non-stop jellegű, folyamatos küzdelem során, a full-kontakt szabályrendszerben engedélyezett technikákon túl megengedett a combok rúgásokkal történő támadása is, a bírók a menetek végén a tízes szisztéma alapján pontoznak, az ellenfél leütése/kiütése szabályos.

Thai-kickboxing: a low-kick szabályrendszer szerinti küzdelem, ahol az egész láb támadása, valamint néhány speciális thai-box technika (pl. térdelés) használata is megengedett.

A sportolók a küzdelmi versenyeken kötelezően védőfelszerelést viselnek: védőkesztyű (a semi-kontaktban nyitott kezes, a többi szabályrendszerben zárt kezes), lábvédő, sípcsontvédő, fejvédő, fogvédő, herevédő. A thai-kickboxing versenyeken lábvédőt nem, helyette gumis bokavédőt viselnek a versenyzők. Hivatásos mérkőzéseken fejvédőt nem használnak a versenyzők.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Kung Fu Királya – Leyrer Richard, Szabó Julianna
  • Werner Lind: Nagy Harcművészeti Lexikon, Budapest 2004, Libruna Kft.

Szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szervezet Weboldal
World Association of Kickboxing Organizations (W.A.K.O) http://www.wakoweb.com
World amateur sport Kickboxing Organization (W.A.S.K.O.) http://www.dovuscu.com/
International Kickboaxing Board of Control (IKBC) http://www.ikbc.org/
The World Kickboxing & Karate Association (W.K.A.) http://www.kickboxing-wka.co.uk/
World Kickboxing Network (W.K.N.) http://www.worldkickboxingnetwork.com/
World Kickboxing Union (W.K.U.) http://www.wku-kickboxing.com/
World Kickboxing Federation (W.K.F.) http://www.wkfkickboxing.com
International Kickboxing Federation (IKF) – Prof & Amateur Kickboxing http://www.ikfkickboxing.com
World Federation of Kickboxing (WFK) http://www.wfk-gov.com
Professional Kickboxing Association (P.K.A) http://www.pkakickboxing.com/

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]