Keleti ostormadár
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Psophodes olivaceus (Latham, 1802) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Keleti ostormadár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti ostormadár témájú kategóriát. |
A keleti ostormadár (Psophodes olivaceus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Psophodidae családjába tartozó faj.[1][2] Nevét ostorcsattanás-szerű hangja után kapta.
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1802-ben, a varjúfélék (Corvidae) családjának Corvus nemébe Corvus olivaceus néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Psophodes olivaceus lateralis North, 1897
- Psophodes olivaceus olivaceus (Latham, 1802)[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Ausztrália keleti partvidékén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, mérsékelt égövi erdők, valamint bokrosok.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 25-30 centiméter, testsúlya 48–75 gramm.[3] Fején bóbitát visel. Tollazata barna, torka fehér és hosszú farka van.
Életmódja[szerkesztés]
Főként rovarokkal táplálkozik, de fogyaszt más gerincteleneket is.[3]
Szaporodása[szerkesztés]
Fészkét gallyakból a bokrok alján építi. Fészekalja 2-3 tojásból áll.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
- ↑ a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. szeptember 19.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
