Kapusy Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pegybot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 14., 13:16-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎top: műfordító→ műfordító AWB)
Kapusy Antal
Született1929. április 13.
Temesvár
Elhunyt1978. június 20. (49 évesen)
Előpatak
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
orvosi és lélektani szakíró,
műfordító,
szerkesztő
SablonWikidataSegítség

Kapusy Antal (Temesvár, 1929. április 13.Előpatak, 1978. június 20.) orvos, orvosi és lélektani szakíró, műfordító, szerkesztő.

Életútja

Középiskoláit szülővárosában végezte (1947), orvosi oklevelét a marosvásárhelyi OGYI-ban szerezte (1954); ugyanitt a mikrobiológiai tanszéken gyakornok, 1957-től az élettani tanszéken laboratóriumi főnök, majd tanársegéd.

Súlyos betegsége miatt 1971-ben nyugdíjazták, Marosszentgyörgyre, később Gyimesfelsőlokra költözött, ahol tudományos és ismeretterjesztő irodalmi tevékenységét folytatta. Feladatául tűzte ki az orvostudomány népszerűsítését, a Falvak Dolgozó Népe, Hargita, Megyei Tükör hasábjain egészségügyi tanácsadást szervezett.

Munkássága

Érdeklődésének középpontjában az öregedés élet- és lélektana állt, orvosi, gerontológiai, biológiai, szociálpszichológiai írásaival jelentkezett. Ezek közül kiemelkedett a Korunkban megjelent Az öregedés lélektana (1971/9), A pszichoszféra védelmében (1972/11) s Génkészlet és magatartás (I–II. 1976/7, 8) című tanulmánya, valamint A Hétben közölt Az én vezérem bensőmből vezérel (1978/13) s a TETT 1977-es legelső számából a Szabályozott öregedés.

A lengyel irodalomból válogatott versek, novellák, regényrészletek fordításával, szépirodalmi ismertetésekkel az Utunk, Korunk munkatársa. A Kriterion Kiadó Korunk Könyvek című sorozatának szerkesztőbizottsági tagja 1976-tól haláláig.

Kötete

  • Az öregedés tudománya (Korunk Könyvek 1974).

Irodalom

  • Demény Dezső: Könyv az öregedéstudományról. Korunk 1975/6.
  • Molnár Gusztáv nekrológja. A Hét 1978/27.
  • Gáll Ernő: Hagyatéka: "szellemerkölcs". Korunk 1978/8.

Források

Kapcsolódó szócikkek