Kapolcsi Pokol-lik
| Kapolcsi Pokol-lik | |
 | |
| A Kapolcsi Pokol-lik bejárata | |
| Hossz | 56,8 m |
| Mélység | 0 m |
| Magasság | 5 m |
| Függőleges kiterjedés | 5 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Kapolcs |
| Földrajzi táj | Bakony |
| Típus | tektonikus |
| Barlangkataszteri szám | 4430-13 |
| Lelőhely-azonosító | 23939 |
| Elhelyezkedése | |
 Kapolcsi Pokol-lik
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 46° 56′ 49″, k. h. 17° 35′ 17″Koordináták: é. sz. 46° 56′ 49″, k. h. 17° 35′ 17″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kapolcsi Pokol-lik témájú médiaállományokat. | |
A Kapolcsi Pokol-lik megkülönböztetetten védett barlang, amely bazaltban alakult ki. A barlangban talált cseréptöredékek közül a legidősebbek késő bronzkori darabok. A barlang legalább 3000 éve ismert hely. Első írott említése 1610-ből származik, amely Thurzó György barlanglátogatásáról számol be.
Leírás
Kapolcs határában, a Bondoró-hegy DK-i sziklaperemében nyílik. A barlang 4,5 m magas és 3,5 m széles háromszögformájú száját a fokozatosan alacsonyodó, 24 m hosszú főág követi. A főág mennyezetén mindvégig jól látható az a törés, amely mentén a barlang bal oldali falát alkotó kőzetkaréj elvált és megbillenve lejjebb csúszott. A mennyezeti törés a barlang közepe táján Y alakban elágazik és ennek megfelelően maga a barlang főága is egy hosszabb előre folytatódó és egy rövidebb bal oldali elágazást mutat. A barlang hossza 56,8 m.
A barlang teljes egészében bazaltban alakult ki. Az egykori vulkáni tevékenység középső fázisában nagy tömegű, de vékonyabb, 20–30 m-es, közel vízszintes lávalepény borította be a pannon kori homokkőfelszínre már korábban kiszórt vulkáni hamuréteget. A bazaltlepény maradványa alkotja a Bondoró csúcsrégióját körbefogó, alacsonyabb fennsíkszerű részét. Az évmilliók óta tartó lepusztulás során a bazaltlepény pereméből egyre több rész töredezett le. A letöredezés bizonyos esetekben hatalmas, egyben maradó karéjok formájában történt. Egy ilyen nagyobb peremdarab leválása és részbeni megcsúszása alakította ki a Kapolcsi Pokol-likat.
Az így kialakult barlangok a vulkáni kőzetben posztgenetikusan keletkezett barlangok közül a peremmel párhuzamos törés mentén tektonikusan képződött tömegmozgásos barlangok.
Előfordul irodalmában Bondoró-barlang, Kapolcsi-bazaltbarlang, kapolcsi Pokol-lik (Kordos 1984), Kapolcsi Pokollik (Bertalan 1938), Kapolcsi sziklaüreg (Kordos 1984), Kapolczi-Ördöglyuk-barlang (Gazdag 1990), Pokol-lik és Pokol-lyuk neveken is.
Kutatástörténet
A barlang széles bejáratú, tág belsejű, benne iható víz fakad, így szinte természetes, hogy a történelmi idők kezdetétől ismert üreg. Vízszerző helynek, menedéknek és talán vadásztanyának is használták. A legújabb kori cseréptöredékek és helyiek elbeszélése is mutatja, hogy megbecsült vízvételi helynek számított és számít még ma is.
Oláh János a barlangról szóló leírásában említette, hogy a török háború idején Kapolcs egész lakossága itt talált menedéket. Természetesen a falu lakossága akkor jóval kevesebb volt. 1939-ben Bertalan Károly feltérképezte és kutatott benne régészeti leletek után. A barlang főágában 1,4 m mély ásatási próbagödröt mélyített, de őslénytani és régészeti leletek nem kerültek elő. Az 1950-ben megjelent Bakony útikalauzban le van írva. Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang kapolcsi Pokol-lik néven Kapolcsi sziklaüreg névváltozattal és térképen van jelölve helye.
Az 1984-ben kiadott Lista a Bakony barlangjairól című összeállítás szerint a Déli-Bakonyban, a 4430-as barlangkataszteri tájegységben, Kapolcson helyezkedik el a Kapolcsi Pokol-lik. A vulkánikus barlang 47 m hosszú és 5 m magas.
1986-ban a főág és a mellékágba vezető átbújó felszínén Eszterhás Istvánék 79 cseréptöredéket találtak. A cserépdarabok első rátekintésre három korba csoportosíthatók voltak. A részletes vizsgálatuk nem történt meg, mert a székesfehérvári István Király Múzeumban elvesztek. A legrégebbi darabok késő bronzkorinak tűntek, ezek nem korongozott és korongozott vastagfalú fekete cserépdarabok voltak. Kora középkori, máztalan, vörös, korongozott darabok voltak még a leletegyüttesben. A legfiatalabbak a részben mázas, részben máztalan darabok, valamint a festett edények és korsók darabjai.
1987-ben Eszterhás István tanulmányozta részletesen a barlangot. Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a Kapolcson (a 4430-as barlangkataszteri területen és a 4461-es barlangkataszteri területen) lévő Pokol-lik bazaltban alakult ki és 51 m hosszú, 4,5 m magas. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva.
1990-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. Az Eszterhás István által írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című 1993-as kézirat szerint bazaltban jött létre, 51 m hosszú és 4 m magas. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg. Az 1994-ben megjelent Lychnis. Szemelvények a vulkáni kőzetekben keletkezett barlangok kutatásáról szerint az 1994. nyári állapot alapján Magyarország 6. leghosszabb vulkanikus kőzetben kialakult barlangja a Pokol-lik (Kapolcs). Bazaltban alakult ki, 51 m hosszú és 3 m magas. A fontosabb hazai vulkanikus kőzeteket és azok jelentősebb barlangjait bemutató térképen látható a Kapolcsi Pokol-lik földrajzi elhelyezkedése.
2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, Bakony hegységben elhelyezkedő, 4430/13 nyilvántartási számú Kapolcsi Pokol-lik. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 4430-13 kataszteri számú Kapolcsi Pokol-lik. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Veszprém megyei, kapolcsi, 4430-13 barlangkataszteri számú és 23939 lelőhely-azonosítójú Kapolcsi Pokol-lik régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.
Irodalom
- Bertalan Károly: A Bakony-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1938. március. (50. évf. 3. sz.) 154. old. (A különlenyomata javított és bővített.)
- Bertalan Károly: Magyarország nem karsztos eredetű barlangjai. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1958. január–június. 14. old.
- Dornyay Béla: Bakony útikalauz. Budapest, Sport, 1955. (1. kiad.) 18. old.
- Eszterhás István: A Kapolcsi Pokol-lik. In: Zentai Ferenc szerk.: Alba Regia Barlangkutató Csoport. Kézirat, 1983. 72–76. oldalak és 2 oldal fényképmelléklet (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: Lista a Bakony barlangjairól. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, 1984. (3. köt.) 24. old.
- Eszterhás István: A Bakony bazaltbarlangjai. Föld és Ég, 1987. (22. évf.) 12. sz. 260–264. old.
- Eszterhás István: A magyarországi bazaltbarlangok kutatásának eredményei. In: Zentai Ferenc – Gönczöl Imre szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1988. Kézirat. 126., 129., 135. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: A magyarországi bazaltbarlangok kutatásának eredményei. Karszt és Barlang, 1988. 1. félév. 15., 17., 19. old.
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjai. In: Zentai Ferenc – Gönczöl Imre szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1988. Kézirat. 73., 74. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája. In: Sivó Zsuzsanna – Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1989. Kézirat. 151. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1993. Kézirat. 45. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
- Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjai. In: Eszterhás István szerk.: Lychnis. Szemelvények a vulkáni kőzetekben keletkezett barlangok kutatásáról. Kapolcs, 1994. 62., 64. old.
- Eszterhás István: A Pokol-lik. In: Eszterhás István szerk.: Lychnis. Szemelvények a vulkáni kőzetekben keletkezett barlangok kutatásáról. Kapolcs, 1994. 28–35. old.
- Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Hivatalos Értesítő. A Magyar Közlöny melléklete. 2012. február 24. (10. sz.) 1433. old.
- Gazdag László: Figyelem! MKBT Műsorfüzet, 1990. szeptember–október. 13. old.
- Kadić Ottokár: A magyar barlangkutatás állása az 1939. évben. Barlangvilág, 1940. (10. köt.) 1–2. füz. 14. oldal
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 279., 305. old.
- Oláh János: Balaton mellyéki tudósítások barátságos levelekben. Tudományos Gyűjtemény, 1834. Pest. 3. köt. 78. old.
- Patyi László: Kapolcs és vidéke Zalamegyében. Hazánk s a Külföld, 1870. április 14. (6. évf. 15. sz.) 226. old.
- Pávai-Vajna Ferenc: Néhány újabb barlang ismertetése. Földtani Közlöny, 1911. (41. köt.) 787. old.
- Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 737. old.
- Pintér Sándor: A belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete a régészeti szempontból jelentős barlangok köréről. Magyar Közlöny, 2013. 133. sz. (2013. augusztus 9.) 65484. old.
- Szentes György: Magyarország vulkáni kőzetekben keletkezett barlangjai. Karszt- és Barlangkutatás, 1968–1971. (6. évf.) 123. old.
