Kanári fenyő

Kanári fenyő
	Evolúciós időszak: Korai kréta–Jelenkor
	Fenyőerdő Tenerifén
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Fenyőfélék (Pinaceae);
Nemzetség:	Tűnyalábos fenyő (Pinus);
Alnemzetség:	Pinus;
Fajcsoport:	Pinea;
Fajsor:	Pinaster;
Faj:	Kanári fenyő (Pinus canariensis); C.Sm.
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kanári fenyő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kanári fenyő témájú médiaállományokat és Kanári fenyő témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. október 4.) ezen a változaton alapul.

A kanári fenyő (Pinus canariensis) az ősnövénytani leletek tanúsága szerint egykor valószínűleg az északi flórabirodalom nagy területein élhetett, de a Würm-glaciális után Makaronéziába szorult vissza. Erre utal az is, hogy a tőle meglehetősen távol élő himalájai hosszútűs fenyő (Pinus roxburghii) a megtévesztésig hasonlít hozzá. Mint neve is mutatja, főleg a Kanári-szigeteken fordul(t) elő; elterjedési területe mára az öt nyugati szigetre (Gran Canaria, Tenerife, La Gomera, La Palma, El Hierro) szorult össze. A különböző szigeteken élő fenyők kloroplasztiszainak genetikai elemzése kimutatta, hogy a kanári fenyő őse a korai kréta időszakban jutott át a szárazföldről a szigetekre.

Megjelenése

A szárazabb vidékeken tömött, máshol ritkás ágrendszerű fa. Húsz-harminc méter magasra nő; kúpos koronája idővel lekerekedik. Kérge sokáig vörösbarna, aprón pikkelyes, később bordás, illetve nagy táblákra repedezik.. Hajtásain a tűk sokáig magányosak, visszatérően „fiatalkori”, azaz „valódi levelesek” (euphyllum), sűrű, finom rajzolattal pikkelyesek. Húsz–harminc centiméteresre is megnövő, vékony, fényes világoszöld vagy hamvas tűi hosszú szálú fűcsomókként hajlanak alá az ágvégeken. A hármasával növő tűk fiatalon kékes árnyalatúak, később világoszöldek; hosszabbak, mint a ma is a Mediterráneumban élő közeli rokon fajokéi (P. eldarica, P. halepensis). 8–17 cm-es tobozai hengeres-kúposak, csontszerűen kemények; élelt pajzsuk határozottan ormos és kiemelkedik, a köldöke tompa.

Életmódja

Örökzöld, de tűit tavasszal, egy viszonylag rövid időszakban váltja. Tenerifén, Gran Canarián, Hierrón, La Gomerán és La Palmán is főleg a középmagas övben (1100–2200 m magasan) nő.

A talaj minőségére nem érzékeny, a szárazságot jól tűri. Ha elég vizet kap, gyorsan nő. A világos helyeket szereti. Fagyérzékeny, ezért Magyarországon csak kedvező mikroklímájú helyekre ültethető ki.

Jelentősége a szigetek vízellátásában alapvető; nagyrészt a kanári fenyőnek köszönhető, hogy az 1500 m-nél magasabbra emelkedő szigetek vízellátása megfelelő; a szigetcsoport alacsonyabb tagjai a partmenti sáv kivételével kopárak. A hosszú tűk fő szerepe ugyanis a pára kondenzálása. A felhőszint fölött növő fenyők tűin a nedvesség kondenzálódik, és a levelek ettől erőteljesen lehajlanak, amíg a vízcsepp le nem csöppen róluk a földre. Felhős napokon egy-egy fenyő mintegy 1500 liter vizet juttat így a talajba, és ebből csak mintegy 800 liternyit használ föl: a szigeteken ezt a jelenséget vízszintes esőnek hívják.^[forrás?]