Kanári fenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kanári fenyő
Evolúciós időszak: Korai kréta–Jelenkor
Fenyőerdő Tenerifén
Fenyőerdő Tenerifén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus)
Faj: P. canariensis
Tudományos név
Pinus canariensis
C.Sm.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kanári fenyő témájú kategóriát.

A kanári fenyő (Pinus canariensis) az ősnövénytani leletek tanúsága szerint egykor valószínűleg az északi flórabirodalom nagy területein élhetett, de a Würm-glaciális után Makaronéziába szorult vissza. Erre utal az is, hogy a tőle meglehetősen távol élő himalájai hosszútűs fenyő (Pinus roxburghii) a megtévesztésig hasonlít hozzá. Mint neve is mutatja, főleg a Kanári-szigeteken fordul(t) elő; elterjedési területe mára az öt nyugati szigetre (Gran Canaria, Tenerife, La Gomera, La Palma, Hierro) szorult össze. A különböző szigeteken élő fenyők kloroplasztiszainak genetikai elemzése kimutatta, hogy a kanári fenyő őse a korai kréta időszakban jutott át a szárazföldről a szigetekre.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szárazabb vidékeken tömött, máshol ritkás ágrendszerű fa. Húsz-harminc méter magasra nő; kúpos koronája idővel lekerekedik. Kérge sokáig vörösbarna, aprón pikkelyes, később bordás, illetve nagy táblákra repedezik.. Hajtásain a tűk sokáig magányosak, visszatérően „fiatalkori”, azaz „valódi levelesek” (euphyllum), sűrű, finom rajzolattal pikkelyesek. Húsz–harminc centiméteresre is megnövő, vékony, fényes világoszöld vagy hamvas tűi hosszú szálú fűcsomókként hajlanak alá az ágvégeken. A hármasával növő tűk fiatalon kékes árnyalatúak, később világoszöldek; hosszabbak, mint a ma is a Mediterráneumban élő közeli rokon fajokéi (P. eldarica, P. halepensis). 8–17 cm-es tobozai hengeres-kúposak, csontszerűen kemények; élelt pajzsuk határozottan ormos és kiemelkedik, a köldöke tompa.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örökzöld, de tűit tavasszal, egy viszonylag rövid időszakban váltja. Tenerifén, Gran Canarián, Hierrón, La Gomerán és La Palmán is főleg a középmagas övben (1100–2200 m magasan) nő.

A talaj minőségére nem érzékeny, a szárazságot jól tűri. Ha elég vizet kap, gyorsan nő. A világos helyeket szereti. Fagyérzékeny, ezért Magyarországon csak kedvező mikroklímájú helyekre ültethető ki.

Jelentősége a szigetek vízellátásában alapvető; nagyrészt a kanári fenyőnek köszönhető, hogy az 1500 m-nél magasabbra emelkedő szigetek vízellátása megfelelő; a szigetcsoport alacsonyabb tagjai a partmenti sáv kivételével kopárak. A hosszú tűk fő szerepe ugyanis a pára kondenzálása. A felhőszint fölött növő fenyők tűin a nedvesség kondenzálódik, és a levelek ettől erőteljesen lehajlanak, amíg a vízcsepp le nem csöppen róluk a földre. Felhős napokon egy-egy fenyő mintegy 1500 liter vizet juttat így a talajba, és ebből csak mintegy 800 liternyit használ föl: a szigeteken ezt a jelenséget vízszintes esőnek hívják.[forrás?]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]