Kalandturizmus
A kalandturizmus az idegenforgalom egy formája, melynek lényege olyan távoli, sőt egzotikus tájak felkeresése, ahol az utazóra “a váratlan vár”. A kalandturizmus népszerűsége gyorsan növekszik, a résztvevők sokféle vakációs lehetőséget keresnek. Az amerikai székhelyű Adventure Travel Trade Association (Kalandturisztikai Kereskedelmi Szövetség) meghatározása szerint kalandturizmus bármely idegenforgalmi tevékenység, amelyre a három jellemzőből legalább kettő igaz: fizikai tevékenység, kulturális csere vagy kommunikáció, illetve a természet közelsége.
A kalandturizmus azzal válik izgalmassá, hogy a résztvevőket kimozdítja a kényelmi zónájukból. Ezt elérheti kulturális sokkolással vagy olyan tevékenységek kínálatával, amelyekhez jelentős erőkifejtés szükséges, illetve valamiféle rizikót, (valós vagy vélt) fizikai veszélyhelyzetet jelentenek. Ilyen tevékenység lehet a hegymászás, a hátizsákos túra a vadonban, a bungee jumping, a hegyi kerékpározás, a vadvízi evezés, a flying-fox, a sziklamászás vagy egyéb típusú túlélőtúra. A kalandturizmushoz sorolható a katasztrófaturizmus és a gettóturizmus.[1] A kalandturizmus egyéb ismert ágai a szociális turizmus, a dzsungelturizmus és a külföldi utazás.
Világszerte segítik a kalandturizmus népszerűsítését a fogyasztók számára egyre könnyebben hozzáférhető technológiák, elsősorban a GPS készülékek, a kempingezés kellékei, a társadalmi kapcsolatépítés (pl az internet segítségével) és a fényképezés.[2][3] A független kalandturizmus iránti érdeklődés szintén megnőtt. Erre utal, hogy egyre nagyobb számban jönnek létre speciális utazási weboldalak, amelyek mindeddig népszerűtlen helyeket és sportokat kínálnak.
Utazásszervezők, utazási irodák és viszonteladók[szerkesztés]
Világszerte számos szervezet és cég szolgálja ki a kalandtúra iránt érdeklődőket. Néhány földrajzi helyszínt magán- és közszférában működő irodák kifejezetten kalandtúra-úticélként reklámoznak. Az egyik világelső: az Arenal vulkán Costa Rica területén.
Akadálymentesség[szerkesztés]
Mivel világszerte egyre nagyobb igény mutatkozik az akadálymentes turizmusra, néhány idegenforgalmi régió elkezdte a fogyatékkal élők számára kifejleszteni a kalandturizmus lehetőségét. Ennek élharcosai a kanadai Whistler és Vancouver, ahol a 2010-es téli paralimpiai játékokra készülnek. Észak-Amerikában az akadálymentes kalandturizmus évi 13 millió dollárt jövedelmező iparággá vált.[4]
Figyelemre méltó fogyatékkal élő kalandozók: Erik Weihenmayer, az első nemlátó, aki megmászta a Mount Everestet; Casey Pieretti, egy végtaghiányos korcsolyázó; és Caroline Walsh, aki az Access to Marine Conservation for All International (Mindenki lehet tengeri természetvédő) nevű nemzetközi egyesület alapítója.
Néhány desztináció kifejezetten fogyatékkal élők számára kínál különféle programokat és munkalehetőségeket.[5] A kanadai Quebecben található Esprit Lodge kifejezetten gerincvelő-sérülteknek szervez rafting kirándulásokat.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Adventure travel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Citypaper online. [2006. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 10.)
- ↑ „The Flashpacker: A New Breed of Traveler”, Hotel Travel News, 2006. március 24.. [2007. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. november 7.)
- ↑ The Development of Social Network Analysis Vancouver: Empirical Press.
- ↑ Stan Hagen - Tourism Minister of British Columbia
- ↑ The Equity: "Esprit rafting to be featured in commercial", Wednesday, May 14th, 2008, print edition
- "Adventure Tourism" by R. Buckley (2006) Published by CABI, Wallingford, UK.
