Kalábriaifenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kalábriaifenyő
A kalábriaifenyő lombja és tobozai
A kalábriaifenyő lombja és tobozai
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus)
Faj: P. brutia
Tudományos név
Pinus brutia
Ten.
Szinonimák
  • Pinus brutia f. kruepericola Frankis[1]
  • Pinus brutia var. densifolia Yalt. & Boydak[1]
  • Pinus halepensis subsp. brutia (Ten.) Holmboe[1]
  • Pinus halepensis var. brutia (Ten.) A.Henry[1]
  • Pinus persica Fox-Strangw.[1]
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kalábriaifenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kalábriaifenyő témájú kategóriát.

A kalábriaifenyő vagy ciprusifenyő[2][3] (Pinus brutia) a tűnyalábos fenyő (Pinus) nemzetségébe tartozó fenyőfaj.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kalábriaifenyő elnevezés a dél-olaszországi Kalábria területének magyaros nevéből származik, ahonnan első botanikai leírója, Michele Tenore leírta a növényfajt egy meghonosodott populációból. A keleti aleppóifenyő vagy keleti aleppófenyő[4] magyar neve arra utal, hogy korábban az aleppóifenyő (Pinus halepensis) egyik alfajának (P. h. subsp. brutia), illetve változatának (P. h. var. brutia) tekintették. Az angolban „Turkish pine” (magyarra fordítva „törökfenyő”) az elsődleges neve, s ugyancsak eltér a magyar elnevezéstől az angol „East Mediterranean Pine” („keletmediterránfenyő”) vagy „Brutia Pine” („bruttiumifenyő”) magyarra fordításával kapott elnevezése.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Földközi-tenger térségének (Mediterráneum) keleti részén őshonos. Elterjedési területének nagy része Törökország területére esik, de előfordul a Görögországhoz tartozó Kelet-égei-szigeteken, a Krím-félszigeten, Irán, Grúzia, Azerbajdzsán területén, Irak északi részén, Szíria nyugati részén, Libanon és Ciprus területén is.[5]

Leggyakrabban a tengerszint feletti 600 méteres magasságig, de elterjedési területének déli részén akár 1200 méterig is megtalálható.

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kalábriaifenyő közepes termetű fa, magassága elérheti a 25–30 métert, törzsének átmérője általában 1 méter, kivételesen 2 méter is lehet. Kérge a törzs alsó részén narancsvörös színű, vastag és mélyen repedezett, a lombkorona felső részén vékony és pikkelyes. A tűlevelek párban állnak, vékonyak, többnyire 10–16 cm hosszúak, élénkzöld, illetve kissé sárgászöld színűek.

Az eleinte zárt, zöld színű tobozok vaskosak, nehezek és kemények, 6–11 cm hosszúak, alapjukon pedig 4–5 cm szélesek. Az érés alatt egyéves korukra fényes vörösbarnává válik a színük. A következő egy-két év során lassan kinyílnak, így tobozalapi szélességük 5–8 cm-re nő. A kinyílt tobozban szabadon ülő, 7–8 mm hosszú magoknak 15–20 mm-es szárnyuk van, melyek a főleg széllel való terjedésben nélkülözhetetlenek.

Rendszerezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kalábriaifenyő közeli rokonságban áll az aleppóifenyővel (Pinus halepensis), a Kanári-fenyővel (Pinus canariensis) és a tengerpartifenyővel (Pinus pinaster), melyek sok vonásukban hasonlítanak hozzá. Bár néhány szerző az aleppóifenyő alfajának tekinti, többnyire önálló fajnak tartják.

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérsékelten változatos faj, melyen belül az alábbi változatokat különböztetik meg[6][7]:

  • Pinus brutia var. brutia (típusforma a faj elterjedési területének legnagyobb részén; a téli csapadékmaximumú területekhez alkalmazkodott)
  • Pinus brutia var. eldarica (Medw.) Silba (tűlevelei 8–14 cm, tobozai 5–9 cm hosszúak; Azerbajdzsán és Grúzia területén fordul elő; egyes szerzők önálló fajnak (Pinus eldarica) tekintik; a szárazabb éghajlatú, nyári csapadékmaximumú területekhez alkalmazkodott)
  • Pinus brutia var. pendulifolia Frankis in Taskin ((tűlevei 20–29 cm hosszúak, lelógóak; Törökország délnyugati partvidékén fordul elő)
  • Pinus brutia var. pityusa (Steven) Silba (a típusforma megjelenésétől alig különbözik; Grúziában, a vele szomszédos orosz, fekete-tengeri partvidéken és a Krím-félszigeten fordul elő)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Turkish pine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e TPL – Pinus brutia Ten.
  2. Priszter 1999
  3. MNHSz.
  4. www.nyme.hu
  5. www.ars-grin.gov
  6. TPL – P. brutia infraspec.
  7. tropicos – P. brutia infraspec.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • MNHSz.: A magyar növénynevek helyesírási szabályai. In Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 14–24. o. ISBN 9639121223  
  • Priszter 1999: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 87., 437. o. ISBN 9639121223  
  • TPL – P. brutia infraspec.: Pinus brutia. The Plant List (2010). Version 1., www.theplantlist.org (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden (2010) Hozzáférés: 2013. jún. 10. (HTML)
  • TPL – Pinus brutia Ten.: Pinus brutia Ten. The Plant List (2010). Version 1., www.theplantlist.org (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden (2010) Hozzáférés: 2013. jún. 10. (HTML)
  • tropicos – P. brutia infraspec.: Pinus brutia. www.tropicos.org (angolul) Missouri Botanical Garden Hozzáférés: 2013. jún. 10. (HTML)
  • www.ars-grin.gov: USDA, ARS, National Genetic Resources Program: Pinus brutia Ten. www.ars-grin.gov, Germplasm Resources Information Network - (GRIN) [Online Database] (angolul) Beltsville, Maryland:National Germplasm Resources Laboratory (2008. szept. 30.) Hozzáférés: 2013. jún. 08. (HTML)
  • www.nyme.hu: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Botanikus Kert: Pinus brutia Ten. - keleti aleppófenyő. www.nyme.hu (magyarul) Sopron:Nyugat-magyarországi Egyetem (2008. aug. 21.) Hozzáférés: 2013. jún. 09. (PHP)
  • Frankis, M. P: Pinus brutia. Curtis's Botanical Magazine, XVI. évf. (1999) 173–184. o.
  • Conifer Specialist Group: Pinus brutia. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2012.2. International Union for Conservation of Nature, 1998. (Hozzáférés: 2013. június 8.)
  • Pinus brutia Ten. www.tropicos.org (angolul) Missouri Botanical Garden Hozzáférés: 2013. jún. 10. (HTML)
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. április 23.)