KDU–414
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/99/Russian_thruster2.jpg/250px-Russian_thruster2.jpg)
A KDU–414 (oroszul: КДУ – Корректирующая Двигательная Установка, magyar átírásban: Korrektyirujuscsaja Dvigatyelnaja Usztanovka, magyarul: korrekciós hajtóműegység) szovjet pályakorrekciós hajtómű, melyet szovjet műholdakon és űrszondákon alkalmaztak 1965-től az 1980-as évekig. GRAU-kódja 11D414.
Története[szerkesztés]
A hajtóműegységet 1960–1965 között fejlesztették ki az Alekszej Iszajev irányítása alatt álló OKB–2 (később KBHM) tervezőirodában. 1965-től alkalmazták műholdakon és űrszondákon. Ilyen hajtóművet építettek a Molnyija–1, Molnyija–2 és Molnyija–3 típusú távközlési műholdakba, néhány Koszmosz jelzéssel indított műholdba, valamint a Marsz–1, Venyera–1, Zond–2 és Zond–3 űrszondákba.
Jellemzői[szerkesztés]
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/43/%D0%9C%D0%BE%D0%B4%D0%B5%D0%BB%D1%8C_%D0%B0%D0%B2%D1%82%D0%BE%D0%BC%D0%B0%D1%82%D0%B8%D1%87%D0%B5%D1%81%D0%BA%D0%BE%D0%B9_%D0%BC%D0%B5%D0%B6%D0%BF%D0%BB%D0%B0%D0%BD%D0%B5%D1%82%D0%BD%D0%BE%D0%B9_%D1%81%D1%82%D0%B0%D0%BD%D1%86%D0%B8%D0%B8_%D0%9C%D0%B0%D1%80%D1%81_1.jpg/250px-%D0%9C%D0%BE%D0%B4%D0%B5%D0%BB%D1%8C_%D0%B0%D0%B2%D1%82%D0%BE%D0%BC%D0%B0%D1%82%D0%B8%D1%87%D0%B5%D1%81%D0%BA%D0%BE%D0%B9_%D0%BC%D0%B5%D0%B6%D0%BF%D0%BB%D0%B0%D0%BD%D0%B5%D1%82%D0%BD%D0%BE%D0%B9_%D1%81%D1%82%D0%B0%D0%BD%D1%86%D0%B8%D0%B8_%D0%9C%D0%B0%D1%80%D1%81_1.jpg)
A hajtómű-blokk két fő részből áll: az SZ5.19 típusú egykamrás folyékony hajtóanyagú rakétahajtóműből, valamint a hozzá kapcsolódó, gömb alakú hajtóanyagtartályból. A hajtóanyag két komponense, a tüzelőanyag és az oxidálóanyag a tartály két, egymástól elválasztott részében helyezkedett el. A hajtóanyag-komponenseket sűrített gáz (nitrogén) nyomása továbbította a tartályból a hajtóműhöz. A nitrogéntartályok a hajtóanyagtartály körül helyezkedtek el. A hajtóanyagtartályban a nitrogén nem érintkezett közvetlenül a hajtóanyag-komponensekkel, hanem egy hajlékony ballonba engedték, és ez szorította ki a hajóanyagot a tartályból. Tüzelőanyagként aszimmetrikus dimetilhidrazint, oxidálóanyagként salétromsavat alkalmaztak. Ez hipergol, azaz öngyulladó hajtóanyagként viselkedik, a két anyag egymással érintkezve begyullad, külön gyújtásra nincs szükség a hajtóműnél. A hajtómű és a hajtóanyag-tartály között kaptak helyet a szabályozórendszer berendezései, melyeket szintén sűrített nitrogénnel működtettek. A hajtómű tolóerővektorának irányát a hajtómű két síkban történő elforgatásával lehetett változtatni. Ezt egy kardáncsuklós felfüggesztés biztosította.
Műszaki adatok[szerkesztés]
- Hossz: 1000 mm
- Átmérő: 700 mm
- Száraz tömeg: 61 kg
- Tolóerő: 1,96 kN
- Fajlagos impulzus: 272 s
- Üzemidő: 40 sec
- Kamranyomás: 1,18 MPa
- Oxidálóanyag-tüzelőanyag arány: 2,6