Molnyija–1
| Molnyija–1 | |
 | |
| A Molnyija makettje a franciaországi Le Bourget repülési múzeumban | |
| Sablon • Wikidata • Segítség |
A Molnyija–1 szovjet Molnyija típusú távközlési műhold. Öt példányt indítottak sikeresen, melyek a rendszer tesztelését szolgálták.
Hírközlési műholdak[szerkesztés]
Katonai és polgári alkalmazása lehetővé tette az információáramlást minden területen és irányba. A költségesen telepíthető földi, tengeri kábelhálózat szűkös kapacitása, illetve a rövidhullámú rádiók telítettsége (televíziós képátviteli rendszerek bővülése) helyett pár műhold képes a Föld teljes lefedésére.
Küldetés[szerkesztés]
Feladata a nagy távolságú, kétoldalú telefon-, távíró- és képtávíró-összeköttetés biztosítása, valamint a központi televízió- és rádióműsor továbbítása. 1965-től 1979-ig három típust alkalmaztak, melyek az adás-vétel frekvenciájában különböztek egymástól. Évente 2–4 változó típust állítottak pályára. 3–4 távközlési műholddal állandó összeköttetést biztosítottak. A nagy excentricitású pálya, az ún. Molnyija-pálya lehetővé tette, hogy a keringési idő túlnyomó része a Szovjetunió feletti, valamint a Szovjetunióból rádióeszközökkel elérhető pályaszakaszra essék. Moszkva és Vlagyivosztok között 9–10 órás folyamatos hírösszeköttetést létesítettek. Az Orbita rendszer (12–15 méter átmérőjű antennák folyamatosan követik pályáján) földi közvetítőállomások (vevők) segítségével lefedte az egész országot. Alkalmas volt a nemzetközi hírközlésre, -szolgáltatásra. Televíziós kamerájával képfelvételeket készített a felső légréteg globális megoszlásáról, operatívan segítve a meteorológiai előrejelzést.
Jellemzői[szerkesztés]
1965. április 23-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról modernizált Molnyija–M (GRAU-kódja: 8K78M) hordozórakétával állították Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 708 perces (11 óra 48 perc), 65,5 fok hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 497 kilométer, apogeuma 39 390 kilométer volt. A műhold hengeres tartály, melyet kúpos részek zárnak le. Átmérője 1,6 méter, hossza 4 méter, 6 darab napelemszárnyának (mindig a Nap felé fordulnak) fesztávolsága 8 méter. Két (az egyik tartalék), erősen irányított sugárzó parabolaantennája 18 decibel nyereségű. Hőmérséklet-szabályozásra, sugárvédelemre felkészített. Hasznos tömege 460 kilogramm. Stabilizáló rendszere a Naphoz és a Földhöz igazodik. Földről irányítják (helyzetmódosítás, feladatellátás), szolgálati ideje 1966. október 20-án a Föld légkörébe érve befejeződött.
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Molnyija–1. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2012. november 25.)
