Kövics Zoltán

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kövics Zoltán
Született1941. július 8.
Törökszentmiklós
Elhunyt2000. szeptember 12. (59 évesen)
Salzburg, Ausztria
Nemeférfi
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaHelyes Erzsébet zongora művésztanár
Gyermekeikét gyermek:
Judit Kövics-Laursen, Kövics Ágnes
SzüleiKövics Zoltán Lajos (1911-1999) és Házi Emma (1922-1994)
Foglalkozásakarnagy
Tisztségefőiskolai docens, tanszékvezető
IskoláiZeneakadémia, Budapest
Halál okaközúti baleset
SírhelyeBudapest, Fiumei úti Nemzeti Sírkert
Sablon • Wikidata • Segítség

Kövics Zoltán (Törökszentmiklós, 1941. július 8.[1] – Salzburg, 2000. szeptember 12.[1]) Csokonai-díjas karnagy, művésztanár, főiskolai docens, kórusvezető.

Életpályája[szerkesztés]

1941. július 8-án született Törökszentmiklóson négygyermekes értelmiségi család első gyermekeként. A zene iránti elkötelezett szeretete a gramofonos rádió hallgatásával kezdődött, majd a szentmiklósi Toller Ilona kántornővér melletti „helyettesítő” improvizációkkal folytatódott. Zongora tanulmányait Szomorjay Gáborné irányította, aki az 1950-es évek elején semmibe vett „hivatalos Bartók-elítélés” idején a Mikrokozmosz első kottakiadásából tanította érettségijéig. Törökszentmiklóson a Bercsényi Miklós Gimnáziumban érettségizett 1959-ben. A város iskoláiban az Egri főegyházmegye 2010-ben indította újra a katolikus oktatást a mai Bercsényi Miklós Katolikus Gimnázium és Kollégium, Általános Iskola és Óvoda kereteiben. Habár lélekben az orvosi pálya is vonzotta, származása miatt ez elérhetetlenné vált számára. A család 1959-ben Debrecenbe költözött, hogy a gyermekek továbbtanulhassanak.

Munkássága[szerkesztés]

1960-ban a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolába[2] vették fel Kövics Zoltánt – ekkor dőlt el zenei pályafutása. A nagy múltú szakiskola az 1862-ben alapított Debreczeni Zenede[3] örökségének folytatója, számos neves művész, szakember másfél évszázados történelme során alma matere volt többek között Vásáry Tamás karmesternek és zongoraművésznek, Ujfalussy József zenetudósnak vagy Kocsár Miklós zeneszerzőnek.

Gulyás György karnagy, igazgató – maga is Kodály-tanítvány – olyan kiváló tanárokat tudott ide megnyerni, mint Pongrácz Zoltán zeneszerző, (ágyai) Szabó Emil zeneszerző, zenetanár[2] vagy a zongoratanára, Illés Kálmán zongoraművész[4] – kiváló személyes példákat, szellemiséget és módszertani példát mutattak a tanítványoknak.

A Zeneművészeti Szakiskola Szaktanárképzőjének (zongoratanár) elvégzését követően felvételt nyert – a zenetanári előtanulmányait is beszámítva – a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia (alapítva: 1875, ma Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) középiskolai énektanár és karvezetés szakának 3. évfolyamára. Az Akadémián Vajda Cecília és Vásárhelyi Zoltán vezető karnagy irányításával végezte zenei tanulmányait,[5] utóbbitól az akadémiai énekkarban a zenére való rácsodálkozás örömét és hitét, a pontos zenei megszólaltatás igényét életre szólóan megtanulta.[6]

1967–1969 között a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium énektanára és karvezetője volt. A korábbi Piarista Gimnázium (1721-ben alapította gróf Csáky Imre nagyváradi püspök), majd a számos történelmi vihart átvészelt, 1913-tól újjáépített épületét 1950-ben államosították, 2007-től pedig ismét egyházi fenntartásban, Szent József Gimnáziumként folytatja működését.[7] A Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium - Debrecenben más helyen - középiskolai feladatait továbbra is végzi.

Főbb szakmai eredményei[szerkesztés]

Zenei pályájának kezdetén a debreceni Csokonai Gimnázium Leánykarával 1969-ben már külföldi szereplésre is eljutott.[8] Miután a megye egyetlen, zenetagozatos középiskolai osztályát megszüntették, 1969–1974 között (Debrecenben) a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola[2] elmélet tanára és kórusvezetője lett. Segédkarnagyként részt vállalt a Maróthi György Pedagógus Kórus[9] munkájában és ugyancsak segédkarnagyként dolgozott egy ideig Gulyás György mellett is a hivatásos Kodály Kórusban.[10] 1974-től volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zene- és Énektanárképző Szak Debreceni Tagozatán (1990-től Konzervatórium, ma: Debreceni Egyetem Zeneművészeti Kar[11]) a hangszer szakos hallgatók zeneelmélet tanszékének vezetője, főiskolai docensként tanított 1993-ig.

Maróti Gyula[12] a zenetörténet és az énekkari kultúra történetét egységben mutatja be, a kötet függelékei számos, a nagyközönség számára addig ismeretlen dokumentumot tartalmaznak a magyar énekkari kultúráról, művelődéspolitikáról, és a könyv először közli az 1947 óta nemzetközi versenyeken díjat nyert magyar kórusok jegyzékét. Az 1950-es években hosszú időre lehetetlenné vált, hogy a kiemelkedő képességű kórusok valamely tekintélyes európai fórumon megmérethessék magukat. A kapunyitást a debreceni Kodály-kórus[10] versenysikerei és az 1961-es I. Debreceni „Bartók Béla” Nemzetközi Kórusverseny jelentette.[13][14]

Bényei József újságíró alapos ismerője Debrecen és Hajdú-Bihar vármegye öntevékeny művészeti tevékenységének, így kóruséletének is. 1991 júniusában a Hajdú-Bihari Napló „Termés” rovatában indított cikksorozatot „Karnagyok”-ról, havi megjelenéssel, 23 cikk 24 karnagy-egyéniség bemutatásával, a „vox humana” elgondolásokról, törekvésekről, munkamódszerekről és megközelítésekről. 1991. december 14-én jelent meg Bényei cikke, amely a könyvvé transzformált kötet „A világ zenéje – a zene világa. A csodák megismételhetetlenek, vallja Kövics Zoltán”[6] címmel.

Kövics Zoltán karvezetői életművében a legmeghatározóbb a Zeneművészeti Szakiskola 1971-ben általa alapított Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola Leánykara (Kodály Leánykar), melyet megalakulásától kezdve vezetett 1993-ig, és amellyel több országban (Belgium, Portugália, Finnország, Svédország) is felléptek. A reneszánsz kórusművészet kevéssé ismert alkotásainak műsorra tűzését szívügyének tekintette. Nem véletlen, hogy a Kodály Leánykar első bemutatkozó hangversenyén többek közölt Palestrina egyetlen egyneműkari miséje, a Mantovai mise is elhangzott – Debrecenben először. Számos magyar szerző (pl. Kocsár Miklós, Balassa Sándor, Sáry László) művének ősbemutatója, Vajda János, Mohai Miklós szerzemények bemutatása, a kortárs szerzők hazai népszerűsítése fűződik a nevéhez, de külföldi, főleg a huszadik század utolsó harmada európai zenéjének (finn, francia svéd est) közkinccsé tételére is vállalkozott, ahogy fogalmaz: "Nem az az igazán progresszív, ami már-már megszólalhatatlanul nehéz. Az európai zene egy új (zenei) romantikus korszak kezdetét jelenti."[6] Tamási László András karnagy[15] így számolt be erről egy 1987-es debreceni Kortárs-Zene Fórumon: „A szakmáját magas szinten művelő karnagy számára az alkotás örömét jelenti egy új mű betanítása, amelyben a kórustagok is szívesen vesznek részt. Ha valaki professzionális kórust vezet, akkor feladatkörénél fogva is híve, elkötelezettje lesz a kortárs műveknek. (…) Idézi Kövics Zoltán hozzászólását:is „…zeneszerzői szempontból a konszonancia-disszonancia fogalmával egyszerűen meg kell tanítanunk az énekeseket fokról fokra nevelni, hogy azokat önmagukban dolgozzák fel, s ezt élő előadásként tudják bemutatni.”[16]

1993-tól élete új fordulatot vett, csatlakozott Ausztriában tanító feleségéhez, a zongoraművésznő Helyes Erzsébethez. Ausztriai állomáshelyein, Wolfurtban a Zeneiskolában zongorát tanított, Schwarzach, Lauterach és Lochau osztrák kisvárosokban három férfikar dalosait vezette újabb sikerek felé. A Schwarzachi Férfikar szívének különösen kedves volt, velük Magyarországon és Németországban is járt.

Fontosabb hangfelvételei, hanglemezei[szerkesztés]

  • Huszadik századi finn, francia svéd estek (Magyar Rádió)[6]
  • Éneklő Ifjúság sorozat 5-ös LP album (1978)[17]
  • Éneklő Ifjúság sorozat 7-es LP album (1982)[18] a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola Leánykarával, továbbá más előadókkal közösen.

Fontosabb hangversenyei[szerkesztés]

  • Nemzetközi kórusfesztivál (a debreceni Maróthy György kórussal, Eisenach, NDK, 1969)[12]
  • VIII. „Bartók Béla” Nemzetközi Kórusverseny (III. díj, Debrecen, 1978)[12]
  • IX. „Bartók Béla” Nemzetközi Kórusverseny (I. díj, Debrecen, 1980)[12]
  • Az Éneklő Ifjúság hangversenye (1983)[19]
  • XI. „Bartók Béla” Nemzetközi Kórusverseny (II. díj, Debrecen, 1984)[12]
  • Zenei Világnap, valamint Bárdos Lajos születésének 89. évfordulója alkalmából rendezett hangverseny (1988)[12][20]
  • VI. Eurotreff ’89 Nemzetközi Zenei Fesztivál (Wolfenbüttel, Németország, 1989)[12]
  • Hajdú-Bihar megyei Kórusfórum (1990)[21]
  • XIV. „Bartók Béla” Nemzetközi Kórusverseny (I. díj, Debrecen, 1990)[12]
  • Bárdos Lajos Szimpózium '91[22]
  • Nemzetközi Kórusverseny (IV. díj, Arezzo, Olaszország, 1991)[12]
  • Debreceni Tavaszi Fesztivál hangversenye (1992)[23]

Elismerései[szerkesztés]

Sikereit karnagyi díjak, a Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen szerzett I.-II.-III. díjak, a belgiumi Neerpeltben nyert első díj fémjelzik[1].

Munkásságát Debrecen városa 1963-ban Csokonai-díjjal ismerte el.[6]

1990-ben megkapta az Artisius-díjat (Szerzői Jogvédő) a kortárs magyar zeneművészeti és irodalmi alkotótevékenység elismeréséül Kocsis Zoltán, Perényi Miklós és Baross Gábor karnagy művésztársakkal egyidejűleg.

Kövics Zoltán Salzburg mellett 2000. szeptember 12-én közúti baleset áldozata lett.[1]

Síremléke Budapesten a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.

Források[szerkesztés]

  • Bényei József (1993): Kövics Zoltán. pp. 39–42. In: Karnagyok. Ethnica Kiadás, Debrecen. ISBN 2399991431176 (119 pp.)
  • Brockhaus Riemann (1984): Kövics Zoltán. p. 351. In: Zenei Lexikon. II. kötet G-N. (Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht, szerk. az 1978 és 1979. kiadások fordításával, Boronkay Antal szerk.). Zeneműkiadó Vállalat, Budapest. ISBN 963 330 540 3 összkiadás
  • Kéry Mihály (2000): Kövics Zoltán 1941-2000. Zeneszó. 10. évf. 9. sz. 14. o. https://matarka.hu/cikk_list.php?fusz=49245 Hozzáférés: 2023.02.25.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Kéry Mihály. „Kövics Zoltán 1941-2000. Hozzáférés: 2023.02.25.”. Zeneszó, Budapest 10 (9), 14. o. (Hozzáférés: 2023. február 25.)  
  2. ↑ a b c Fábry Zoltánné (1962). „Százéves a debreceni zeneoktatás.”. Parlando, Budapest 1962 (5). (Hozzáférés: 2023. január 31.)  
  3. ↑ https://iskola.debrecenizenede.hu/zenemuveszeti-szakgimnazium
  4. ↑ „Elhunyt Illés Kálmán zongoraművész” (Hozzáférés: 2023. február 25.) 
  5. ↑ szerk.: Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht: Brockhaus Riemann Zenei Lexikon. (I-III) II. kötet G-N. (német nyelven) ford.: Boronkay Antal:. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, p. 351. o. [1978, 1979] (1984). ISBN 963-330-540-3 összkiadás 
  6. ↑ a b c d e Bényei József. Karnagyok. – A világ zenéje - a zene világa. A csodák megismételhetetlenek, vallja Kövics Zoltán. Debrecen: Ethnica Kiadás, pp. 39-42. o. [1993]. ISBN 963-471-902-6 
  7. ↑ Bencsik Dániel és Nagy Marcell: A debreceni piarista gimnázium története.. Szent József Gimnázium, Debrecen. (Hozzáférés: 2023. február 25.)
  8. ↑ Straky Tibor. Énekkari élet Debrecenben., Debrecen zenei élete a századfordulótól napjainkig – Tanulmányok. Debrecen: Debrecen Megyei Városi Tanács V.B. Művelődésügyi Osztálya., pp. 217-297. o. (1975). ISBN 75-1543-66-19-1 
  9. ↑ A Maróthy György Kórus története. [2023. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 25.)
  10. ↑ a b Debreceni Kodály Kórus. (Hozzáférés: 2023. február 25.)
  11. ↑ Duffek Mihály: A Zeneművészeti Kar rövid története, 2020. (Hozzáférés: 2023. február 25.)
  12. ↑ a b c d e f g h i Maróti Gyula. Kóruskultúránk és Európa. Budapest. ISBN 963-9261-13-: Athaeneum 2000 Kiadó, Rózsavölgyi és Társa, pp. 1-314. o. (2001). ISBN 963-9261-13-0 
  13. ↑ Maróti Gyula. A magyar kórusélet a Kárpát-medencében. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzeti Társaság, pp. 334. o. [2006]. ISBN 9789638657954 
  14. ↑ szerk.: Breuer József: Debrecen zenei élete a századfordulótól napjainkig. Debrecen: Debrecen Megyei Városi Tanács V.B. Művelődésügyi Osztálya, 348. o. (1975) 
  15. ↑ „Elhunyt Tamási László Liszt-díjas karnagy” 
  16. ↑ Tamási László András. A magyar nőikari kórusművészet 1990-2010 között – DLA Doktori értekezés, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, pp. 223, 192-193. o. [2014]. Hozzáférés ideje: 2023. február 25. 
  17. ↑ Nagy Ernő et al. (1978): Éneklő Ifjúság 5. Az Éneklő Ifjúság 1977. évi nagydíjas kórusainak hanglemeze. Hungaroton SLPX11895. Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) Közlemény azonosító: 32017792 https://www2.mtmt.hu/
  18. ↑ Éneklő Ifjúság 7. LP hanglemez (SLPX 12435). Hungaroton, 1982. (Hozzáférés: 2023. február 25.)
  19. ↑ Tamási László András et al.: Éneklő Ifjúság hangverseny, Bartók terem Debrecen 1983.02.17.. Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) Közlemény azonosító: 3386589. (Hozzáférés: 2023. február 23.)
  20. ↑ Tamási László András et al.: "Zenei Világnap", valamint Bárdos Lajos születésének 89. évfordulója alkalmából rendezett hangverseny. Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, Liszt terem, Debrecen. 1988.10.02.. Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) Közlemény azonosító: 3380890. (Hozzáférés: 2023. február 25.)
  21. ↑ Tamási László András: Hajdú-Bihar megyei Kórusfórum. Debrecen, Bartók terem, Debrecen. 1990.05.05.. Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) Közlemény azonosító: 3255387. (Hozzáférés: 2023. február 25.)
  22. ↑ Tamási László András et al.: Bárdos Lajos Szimpózium '91: A Kodály Leánykar, a Kölcsey Kórus és a Kollégiumi Kántus hangversenye. Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriuma, Liszt terem Debrecen. 1991.03.16.. Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) Közlemény azonosító: 3255375. (Hozzáférés: 2023. február 25.)
  23. ↑ Tamási László András et al.: Debreceni Tavaszi Fesztivál hangversenye. Bartók Béla, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos és Lajtha László művei. Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, Liszt terem Debrecen. 1992.03.21.. Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) Közlemény azonosító: 3255228. (Hozzáférés: 2023. február 25.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kövics_Zoltán&oldid=26893126”