Könyvtárközi kölcsönzés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A könyvtári kölcsönzés a könyvtárak közötti együttműködés legrégibb formája. Célja az, hogy megteremtse az információhoz és a dokumentumokhoz való hozzájutás azonos esélyét az ország bármely részén élő állampolgár számára a könyvtári rendszeren keresztül.

Kérőlap a könyvtárközi kölcsönzéshez

Könyvtárközi kölcsönzés meghatározása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvtári együttműködés egyik módja. Olyan dokumentumszolgáltatás, amely lehetővé teszi, hogy valamely könyvtár a felhasználói számára rendelkezésre bocsáthassa azokat a magyar, illetve idegen nyelvű műveket, amelyek a saját állományában nem találhatóak meg, de egy másik könyvtártól ideiglenesen átkérhetőek.[1]

Dokumentumszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dokumentumszolgáltatás vagy dokumentumellátás kifejezés a teljes szövegek rendelkezésre bocsátását jelenti. Felöleli a könyvtár gyűjteményében őrzött dokumentumok forgalmazását, online elérhetőségét, valamint a más könyvtárak gyűjteményében őrzött információhordozók hozzáférését is. Más szempontú[2] megközelítésben e fogalom alatt a helyben használatot, a kölcsönzést és a másolatszolgáltatást értjük, valamennyi fentebb felsorolt kategória vonatkozásában.[3]

Modellek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nemzeti dokumentumszolgáltató központ: szerepét országos tároló könyvtár töltheti be, amely több milliós nagyságrendű gyűjteményéből mind belföldi, mind külföldi könyvtárak számára e-mail megkeresésre is nyújtja az igényelt dokumentumokat eredetiben, hagyományos és elektronikus másolatban.[4] (pl. British Library Document Supply Centre)
  • Országos közvetítő központok: szolgáltatása nem saját gyűjteményre épül, hanem a központ vállalja a kérések továbbítását a közös katalógus alapján megállapított lelőhelyekhez (pl. OSZK).
  • Egészében decentralizált könyvtárközi dokumentumellátás esetén a könyvtárak közvetlenül bonyolítják le egymás között a kölcsönzés tevékenységét.[5]

Történeti áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyvtárközi kölcsönzés a nyugati civilizációban egészen a 8. századig visszamenőleg követhető nyomon. Az első postai úton történő szállításra az 1880-as években került sor, miután az osztrák kormány 1883-ban engedélyezte a külön minisztériumi engedély nélküli könyvtárközi kölcsönzést. Poroszországban pedig 1893-ban megszületett a berlini Királyi Könyvtár és a porosz egyetemi könyvtárak közti első könyvtárközi kölcsönzési szabályzat.

Az első világháború után a könyvtárközi kölcsönzés területén elsősorban a német és az angol könyvtárak játszottak vezető szerepet. Igen hatékony belföldi kölcsönzési rendszert építettek ki, melyet később kiterjesztettek nemzetközi viszonylatokra is. 1934-ben a világ harminc országának könyvtárai összesen 11.450 kötetet kölcsönöztek a 38 országba. A könyvtárközi kölcsönzés ellenőrzését egy, az IFLA által szponzorált szervezet vállalta fel. A szervezet 1935-ös második kongresszusán megszületett a könyvtárközi kölcsönzés első nemzetközi szintű szabályzata. A szabályozás folyamatosan bővül a változó igényeknek és körülményeknek megfelelően.[6]

Az IFLA közgyűlés 1974-es határozattervezete a publikációk egyetemes hozzáférhetőségének programjáról (UAP = Universal Availability of Publications) meghatározta, hogy a könyvtárak közötti forrásmegosztás előfeltétele, hogy bármely pontról vagy legalább bármely részt vevő könyvtárból lehetőség nyíljék az információkhoz, illetve a dokumentumokhoz való hozzáférésre.[7]

Magyarországon elsősorban a tudományos könyvtárak éltek a könyvtárközi kölcsönzés lehetőségével. Fontos események:

  • 1923: az ország csatlakozott az 1886-os brüsszeli csereegyezményhez és bekapcsolódtunk a nemzetközi kiadványcserébe.
  • 1923: megalakult az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ, amely 1924-ben létrehozta a Központi Címjegyzéket.
  • 1945: megalakult az Országos Könyvtári Központ, amelynek feladatai közé tartozott többek között a könyvtárközi kölcsönzés megszervezése és lebonyolítása.
  • 1955: bevezették az egységes könyvtárközi kérőlapot, és a szolgáltatás működését is szabályozták.
  • 1958: megfogalmazódott az igény a külföldi könyvtárakból történő kölcsönzésre.
  • 1963: a könyvtárközi kölcsönzés kötelező lett a könyvtárak számára.

Egyéb fontos szabályozás: 1976. évi 15. törvényerejű rendelet a könyvtárakról és az 1981. évi 19. törvényerejű rendelet a muzeális emlékek védelméről szóló 1963. évi 9. törvényerejű rendelet módosításáról és kiegészítéséről.[6]

Szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenleg érvényben lévő, 1997. évi CXL. számú, a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről rendelkező törvény szerint az információs társadalom és a demokratikus jogállam működésének alapfeltétele a könyvtári rendszer, amelyen keresztül az információk szabadon, bárki számára hozzáférhetők.

A törvény a nyilvános könyvtárak alapfeladatai közé sorolja más könyvtárak állományának és szolgáltatásainak elérhetőségét, valamint a könyvtárak közötti dokumentum- és információcserében való részvételt. A törvény a nyilvános könyvtári ellátás érdekében Országos Dokumentum-ellátási Rendszer (ODR) kialakítását is előírja. Olyan rendszerét, amely az alábbiakat foglalja magába:

  • a könyvtárközi dokumentumellátást;
  • a könyvtári dokumentumok lelőhely-nyilvántartását;
  • a könyvtárak gyűjteményéből kivont dokumentumok hasznosítását a könyvtári rendszer számára.[8]

Kérések igénylése és teljesítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igénylés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hagyományosan
    • Kérőlap kitöltésével. A nyomtatványok egységesnek mondhatóak, a könyvtárak azonos gyakorlatot követnek, miszerint minden esetben szerepeltetni kell a kért dokumentum alapadatait (szerző, cím, megjelenési adatok), a kölcsönzés módját (eredeti, másolat), valamint azt a tényt, hogy a kérést csak belföldről, vagy akár külföldről is lehet teljesíteni. A feltételek elfogadása érdekében szükséges az olvasó aláírása, és a dátumot is fel kell tüntetni.
  • Elektronikusan (A fenti adatok megadásával.)
    • e-mailen;
    • honlapon keresztül űrlap kitöltésével.

Teljesítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eredeti dokumentum elküldése.
  • Fénymásolat.
  • Elektronikus továbbítás.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Könyvtári ismeretek kisszótára (2000) p. 150.
  2. Könyvtárosok kézikönyve 3. köt. (2003) p. 343.
  3. Könyvtárosok kézikönyve 3. köt. (2003) p. 344.
  4. Könyvtárosok kézikönyve 3. köt. (2003) p. 348.
  5. Könyvtárosok kézikönyve 3. köt. (2003) p. 349.
  6. ^ a b Dávid Boglárka: Könyvtárközi kölcsönzés a Debreceni Egyetemi és a Nemzeti Könyvtárban (2000)
  7. Könyvtárosok kézikönyve 3. köt. (2003) p. 347.
  8. 1997. évi CXL. számú törvény

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]