Juhász Géza (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 12akd (vitalap | szerkesztései) 2019. június 28., 13:37-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Források)
Juhász Géza
SzületettJuhász Sándor Géza
1894. december 20.
Debrecen
Elhunyt1968. július 13. (73 évesen)
Debrecen
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő,
irodalomtörténész,
egyetemi tanár
Tisztségeegyetemi tanár
IskoláiDebreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem (–1922)
SírhelyeDebreceni köztemető
SablonWikidataSegítség

Juhász Géza (Debrecen, 1894. december 20. – Debrecen, 1968. július 13.) magyar költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudományok kandidátusa (1952).

Élete

Juhász Géza 1894. december 20-án született Debrecenben. 1914-től Budapesten volt bölcsészhallgató. Az I. világháború idején besorozták katonának, 1919-ben tért haza francia fogságból. Debrecenben 1922-ben kapott magyar–német szakos tanári diplomát. 1923-1939 között a debreceni felsőkereskedelmi iskola tanára volt. Rendszeresen jelentek meg versei és tanulmányai a debreceni és országos folyóiratokban és napilapokban; többek között a Protestáns Szemlében, a Nyugatban, a Napkeletben. Irásaiban elsősorban a kortárs irodalommal, az oktatással és közművelődéssel foglalkozott. Monográfiáit is e tárgykörből írta.

1927-ben a tiszántúli haladó értelmiséget tömörítő Ady Társaság szervezője és elnöke volt. Jelentős munkásságot fejtett ki mint a népi irányzat teoretikusa. 1945 után azonban világnézete és irodalmi munkássága marxista színezetet öltött.

1939-1944 között a református Dóczi leánygimnázium tanára volt.

1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, 1945 áprilisa és júliusa között a Magyarok című irodalmi folyóirat szerkesztője volt.

1945-1964 között a debreceni KLTE tanára, a Magyar Irodalomtörténeti Intézet vezetője. Egyetemi előadásaiban főleg a felvilágosodás és a reformkor irodalmával, élete utolsó szakaszában pedig Csokonai Vitéz Mihály munkásságát kutatta.

Főbb munkái

  • Testvérgályák (versek, Gulyás Pállal, Nyíregyháza, 1923)
  • Babits Mihály (Budapest, 1928)
  • Panorama de la littérature hongroise contemporaine (Paris, 1930)
  • Háború (versek, Debrecen, 1937)
  • A magyar szellem vándorútja (Debrecen, 1938)
  • Népi írók (Budapest, 1943)
  • Magyar irodalmi olvasókönyv a ref. gimn. és leánygimn. 7. oszt. számára; szerk. Juhász Géza; Tiszántúli Ny., Debrecen, 1948
  • Csokonai-tanulmányok (Budapest, 1977)
  • Juhász Géza Emlékkönyv (válogatott művek, sajtó alá rendezte, életrajzzal, bibliográfiával ellátta Juhász Izabella. Bevezető Bán Imre, Balogh László, Debrecen, 1975)
  • Juhász Géza levelesládája; vál., sajtó alá rend. Juhász Gézáné és Lévay Botond, jegyz. Lévay Botond, előszó Kardos László, életrajz Juhász Izabella; Szépirodalmi, Bp., 1987

Források

  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
  • Juhász Géza. 1894-1968; összeáll., életrajz, utószó Juhász Izabella, bev. Csontos Gábor; s.n., Debrecen, 1971 (A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárainak munkássága)