Johann Gottfried Schadow

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Gottfried Schadow önarcképe

Johann Gottfried Schadow (Berlin, 1764. május 20. – Berlin, 1850. január 27.) német klasszicista szobrász.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antoine Tassaert tanítványa volt, azután Olaszországban az ókori szoborműveket tanulmányozta, majd visszatérve Berlinbe, 1788-ban udvari szobrász, 1805-ban az akadémia rektora, 1816-ban igazgatója lett. Első jelentékeny műve a fiatal von der Mark gróf síremléke a berlini Dorottya-templomban (1790), ezt követték: a berlini brandenburgi kapun levő négy lovas, rézből trébelt diadalkocsi; néhány dombormű a berlini királyi palotában; II. Frigyes porosz király márványszobra Stettinben; Zieten tábornok szobra márványból a lichterfeldei hadapródiskolában, bronzból Berlinben; Tauentzien tábornok emlékszobra Boroszlóban; egy nyugvó leány márványszobra (berlini nemzeti képtár); Armin dessaui fejedelem bronzszobra Berlinben; Martin Luther emlékszobra Wittenbergben stb. Számos szobrot készített a német történelem és művészet nagyjairól, amelyek a regensburgi Walhallában találhatók. Fiai közül Rudolf szobrász, Godenhaus Friedrich Wilhelm festő lett.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Wittenbergs Denkmäler der Bildnerei, Baukunst und Malerei (Wittenberg 1825)
  • Polyklet, oder von den Massen des Menschen nach dem Geschlecht und Alter (Berlin 1834)
  • Nationalphysiognomien (Berlin 1835);
  • Kunstwerke und Kunstansichten (Berlin 1849).

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Gottfried Schadow témájú médiaállományokat.