Jeremiás István
Jeremiás István (?–1762) református lelkipásztor, esperes.
Tanulmányai[szerkesztés]
Származásáról nincsen adatunk. Tanulmányait Nagyenyeden kezdte, ahol 1716. június 11-én subscribált.[1] Enyedi tanulmányai után 1721-ben a máramarosi református líceum rektorává nevezték ki. 1724-ben Utrechtben tanult.[2]
Szolgálata[szerkesztés]
Külföldi tanulmányútjáról hazatérve egyházi szolgálatba lépett. 1730-ban Técsőn szolgált lelkészként, onnan hívta meg a szatmárnémeti református egyházközség 1731-ben. 1736-ban a szatmári egyházmegye jegyzőjének választják, majd 1737-ben a traktus esperese lett. Németiben 1738-ig maradt. Kiss Kálmán homályosan utal az eltávozásának okára: „Az első tanitó szuplantációja folytán az egyház nyugalma felháborittatott s J. I. a zavargókat ott hagyván F.-Gyarmatra ment.”[3] Mivel nem maradtak fenn részletes adatok az ügyről, nem tudjuk, hogy miből is állt Bájoki János akkori rektor gáncsoskodása, minden esetre emiatt Jeremiás Fehérgyarmatra ment lelkészkedni, ahol haláláig, 1762-ig szolgált és látta el a továbbiakban is az esperesi teendőket is. Róla nevezték el utódai az 1738–1796 közötti évek egyházmegyei vizitációinak jegyzőkönyvét. A németi egyházközségben történt kellemetlenségek következményeképpen Jeremiás esperesként 1741-ig nem látogatta a németi egyházközséget, Széles András szerint azért, mert megharagudott a gyülekezetre.[4]
Kortársai és utódai is egyaránt rendkívül jó véleménnyel voltak felőle.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Jakó Zsigmond; Juhász István. Nagyenyedi diákok – 1662-1848. Bukarest: Kriterion, 133. o. (1979)
- ↑ Szabó Miklós; Tonk Sándor. 1908. tétel, Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban – 1521–1700. Szeged: Fontes Rerum Scholasticarum IV. (1992)
- ↑ Kiss Kálmán. A Szatmári Reform. Egyházmegye története, 825. o. (1879)
- ↑ Széles András. A Szatmári Tiszt. Traktus Ekklésiáinak históriája – 1808. Nagyvárad: Királyhágómelléki Református Egyházkerület, 226. o. (2006)
Források[szerkesztés]
- Kurta József. Isten igéjének szolgái – Lelkészi életpályák a Szatmárnémeti Református Egyházközség történetében. Kolozsvár: Exit, 91. o. (2009)