Japán tiszafa
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_Taxus_cuspidata.jpg) Nagano prefektúrában, Jamagata mellett
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Japán tiszafa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Japán tiszafa témájú médiaállományokat és Japán tiszafa témájú kategóriát. |
A japán tiszafa (Taxus cuspidata) a tiszafafélék (Taxaceae) családjában a névadó tiszafa (Taxus) nemzetség egyik faja.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Japánban, Kína északkeleti és Oroszország délkeleti részén, valamint a Koreai-félszigeten honos,[1]
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Eredeti élőhelyén nagy bokor vagy fa.
Csak kevéssé fényes, sötétzöld leveleinek hegye meglehetősen tompa.
Magköpenye (az arillusz) piros.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Örökzöld. Fagytűrő. Tűlevelei télen vörösesbarnára színeződnek.
Igénytelen. Leginkább félárnyékban érzi jól magát, de napon és árnyékban is jól fejlődik. A talajra sem érzékeny; meszes talajon is jól megél.[2]
Felhasználása[szerkesztés]
Többfelé ültetik dísznövénynek, az ezredforduló óta Magyarországon is. Mivel a metszést jól tűrő, az alapfaj (T. cuspidata var. cuspidata) könnyen sövénnyé nyírható. Ugyanezen okból bonszaijá (makrobonszai) is jól nevelhető. A kertészetekben többnyire az alapfaj kapható, valamint terülő változata:[1]
- T. cuspidata var. nana.[3]
Sárgászöld levelű változatai is ismertek.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b CityGreen.hu
- ↑ Taxus cuspidata - Japán tiszafa. [2020. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. november 24.)
- ↑ Taxus cuspidata 'Nana' – Terülő japán tiszafa
Források[szerkesztés]
- IUCN Red List: Japanese Yew
- Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 188. old.
