Járay József
| Járay József | |
 | |
| Született | Jambrits József 1913. szeptember 7.[1] Gencsapáti |
| Elhunyt | 1970. október 1. (57 évesen)[2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1941) |
| Kitüntetései | Világ Igaza díj (1998. április 19.)[3] |
| Halál oka | Agyi érkatasztrófa |
| Sírhelye | Farkasréti temető (20/2-1-811)[4] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Járay József témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Járay József (külföldön Josef vagy Giuseppe Járay; eredeti nevén Jambrits József) (Nagygencs, 1913.[5] szeptember 7. – Budapest, 1970. október 1.) operaénekes (tenor) volt.
Életpályája[szerkesztés]
Édesapja jómódú vendéglős volt. A Jambrits családban mindenki tanult zenét, nagy tehetséget árult el e téren, ő mégis katonai pályára készült. Tízévesen Kőszegen hadapródiskolába iratkozott be. 1929-től a székesfehérvári repülős században szolgált, repülőgép-szerelést és -vezetést tanult.
Ifjúkorától atletizált, tízpróbában második helyen végzett az 1933-as országos bajnokságon. Ezen kívül is számtalan érmet szerzett a sportban, egy interjúban tett kijelentése szerint részt vett az 1936-os berlini olimpián is.
1934-ben a szülőfalujához közeli Szombathelyre helyeztette magát, és a sok korábbi amatőr fellépés után rendszeres énektanulmányokat kezdett a városi zeneiskolában. 1936-ban egy újabb áthelyezéssel Budapestre került, még katonatisztként sikeresen felvételizett a Zeneakadémiára. Tanára dr. Székelyhidy Ferenc volt. 1939-től már csak az énekléssel foglalkozott, leszerelt a katonaságtól, és a sporttal is felhagyott.
A nagy sikerű akadémiai vizsga után az 1941–42-es évadban ösztöndíjasként szerződtette az Operaház. Szeptember 27-én Heinrich szerepében debütált Wagner Tannhäuserében. Első évadja után Itáliába utazott hangját továbbképezni. 1942 őszétől már mint rendes tag kapott egyre nagyobb feladatokat a hangjának leginkább megfelelő olasz repertoárban.
Az 1944-es német megszállás után élelemmel segítette egy, az Operából ismert, internált rajongóját és családját. Az októberi nyilas hatalomátvétel után a lakásában rejtette el három üldözött ismerősét.[6] Ő az Operaház óvóhellyé alakult pincerendszerében vészelte át Budapest ostromát. (1998-ban a „Világ Igaza” kitüntetést vehetett át özvegye.)
A felszabadulás után szórványos budapesti fellépések mellett hosszabb olaszországi szerződést kapott. 1947 decemberétől másfél évadot újra a Magyar Állami Operaházban énekelt, aztán 1949 nyarán hat évre külföldre távozott. Négy évig járta a német és francia nyelvterület színházait, koncerttermeit. 1953 végétől Dél-Amerikában próbált szerencsét, de ez valószínűleg nem hozta meg a remélt anyagi sikert, ezért 1955-ben – amnesztiarendeletnek köszönhetően bántatlanul – visszatért Magyarországra.
Az év végén már ismét az Operaház színpadán volt. Újabb sikeres évek következtek egészen 1964-ig, amikor júniusban személyautók illegális magánimportjáért letartóztatták. Politikai felhangoktól sem mentes perben négy év, hat hónap börtönbüntetésre ítélték, vagyonelkobzással kiegészítve.[7] Nem kellett letöltenie a teljes időt, 1967 elején kiszabadult.
Ekkor már nem térhetett vissza a budapesti Operába. Csak a Debreceni Csokonai Színházban folytathatta pályáját. 1970 áprilisában egy salgótarjáni vendégszereplés közben agyvérzést kapott. Fél évnyi bénultság után érte a halál.
Igazi olaszos spinto tenor volt, ezért legemlékezetesebb alakításait Puccini operáiban nyújtotta.
Szerepei[szerkesztés]
|
|
Díjai, kitüntetései[szerkesztés]
- 1998 – a Világ Igaza (posztumusz)
- 1998 – Bátorságért érdemérem
- 2013 – a Magyar Állami Operaház örökös tagja (posztumusz)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://szinhaztortenet.hu/person/-/record/OSZMI2179
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC06879/06994.htm, Járay József, 2017. október 9.
- ↑ The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
- ↑ http://www.bessenyei.hu/farkasret/fotok-g.htm, 2019. szeptember 1.
- ↑ Egyes forrásokban tévesen 1910.
- ↑ [1] Archiválva 2014. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben Zsidómentő tevékenysége leírása a Jad Vasem honlapján.
- ↑ [2] Többek közt az ő peréről is szól Tischler János cikke.
Források[szerkesztés]
- Jánosi Ildikó: In memoriam Járay József = Opera-Világ 2010. október 8.
- Jánosi Ildikó: Egy kalandos életű tenorista = Opera-Világ 2013. I. rész, szeptember 12.; II. rész, szeptember 30.
