Izoamil-acetát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Izoamil-acetát
Isoamyl acetate.png
Isoamyl acetate
Isoamyl-acetate-3D-balls.png
IUPAC-név 3-metil-1-butilacetát
Más nevek izopentil-acetát
banánolaj
izopentil-etanoát
körte esszencia
3-metil-butil-acetát
3-metil-butil-etanoát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 123-92-2
ChemSpider 29016
UNII Z135787824
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C7H14O2
Moláris tömeg 130,19 g/mól
Sűrűség 0,876 g/cm³
Olvadáspont −78 °C
Forráspont 142 °C
Veszélyek
Lobbanáspont 25 °C
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az Izoamil-acetát (más néven izopentil-acetát) színtelen, körteszagú és higított állapotban körteízű, gyúlékony folyadék. Vízben kis mértékben, szerves oldószerekben jól oldódik. A természetben is megtalálható a banán olajában.

Előállítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az izoamil-acetát az izoamil-alkohol és az ecetsav észtere. Ezekből állítják elő általában kénsav katalizátorral (Fischer-féle észterizálás):

Isoamyl acetate synthesis.png

Felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élelmiszeripar gyümölcsaromaként, a hadsereg gázálarc tesztelésére használja (mert gőzei köhögésre ingerelnek, viszont csak kis mértékben mérgező). Oldószerként régi olaj- és lakkfestékek eltávolítására is alkalmas.

A méhek Kozsevnyikov-mirigyében termelődő feromon egyik vegyülete, mellyel vonzzák és csípésre ösztönzik egymást.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Isoamyl_acetate című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret. Műszaki Könyvkiadó, 1963. Tévesen az Amil-acetát szócikknél.