Ugrás a tartalomhoz

Interkozmosz–9

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései) 2021. április 1., 12:46-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (AWB)

Interkozmosz–9 (IK-9) szovjet tudományos mesterséges, atmoszféra kutató műhold, a szocialista országok közös Interkozmosz űrprogramjának egysége.

Küldetés

A program keretében a Szovjetunió térítésmentesen a tagországok rendelkezésére bocsátotta mesterséges holdjait, geofizikai rakétáit, távközlési és egyéb földi berendezéseit.

Az Interkozmosz együttműködés keretében a szocialista országok közreműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában. A tagországoknak lehetősége lett egyéni elképzeléseik megvalósításában, az eredmények kölcsönös hasznosításában. A tudományos munkák területei: kozmikus fizikai (a Nap, a Naprendszer és bólygói, valamint a csillagok); a kozmikus meteorológia (felsőlégköri meteorológia,- a módszerek operatív alkalmazása); az űrbiológia és orvosi kutatás; az űrhírközlés.

Jellemzői

1973. április 19-én a Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről a Majak–2 indítóállásából egy Interkozmosz hordozórakéta a Kosmos-2 (11K63) segítségével indították Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 102,1 perces, 48,4 fok hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 199 kilométer, az apogeuma 1526 kilométer volt. Hasznos tömege 400 kilogramm. Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította. Feladata, felépítése, tudományos programja megegyezett az Interkozmosz–3, Interkozmosz–5 műholdakéval.

Lengyel szakemberek készítették az IK–9 Kopernik–500, kozmikus sugárzást mérő radiospektrográf műszert. Aktív szolgálati idejét 1973. október 15-én 179.46 nap után fejezte be, a Föld légkörébe érve elégett.

Források

Külső hivatkozások

Elődje:
Interkozmosz–8

Interkozmosz sorozat
1969–1994

Utódja:
Interkozmosz–10