Interkozmosz–25
Interkozmosz–25 (IK-25) szovjet tudományos mesterséges, ionoszféra kutató műhold, a szocialista országok közös Interkozmosz űrprogramjának egysége.
Küldetés
A program keretében a Szovjetunió térítésmentesen a tagországok rendelkezésére bocsátotta mesterséges holdjait, geofizikai rakétáit, távközlési és egyéb földi berendezéseit.
Az Interkozmosz együttműködés keretében a szocialista országok közreműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában. A tagországoknak lehetősége lett egyéni elképzeléseik megvalósításában, az eredmények kölcsönös hasznosításában. A tudományos munkák területei: kozmikus fizikai (a Nap, a Naprendszer és bolygói, valamint a csillagok); a kozmikus meteorológia (felsőlégköri meteorológia,- a módszerek operatív alkalmazása); az űrbiológia és orvosi kutatás; az űrhírközlés. 1975-től a programot kibővítették a rendkívüli népgazdasági fontosságú erőforrás-kutatás tématerülettel.
Jellemzői
1991. december 18-án a Pleszeck űrrepülőtérről egy Interkozmosz hordozórakéta a Ciklon-3 (11K68) – 97. eredményes felbocsátás – segítségével indították Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 121.7 perces, 82.5 fokos hajlásszögű (majdnem sarki pálya), elliptikus pálya perigeuma 440 kilométer, az apogeuma 30 800 kilométer volt. Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította. Több alkalommal végzett pályakorrekciót. Hasznos tömege 1000 kilogramm. Pályaelemi következtében elvileg korlátlan élettartamú.
A műhold a Föld környezetét és a égkört kutatta. Vizsgálta a Nap hatását a Föld sarki ionoszférájában, valamint a magnetoszférában. Az elektromágneses hullámok jelenlétét, hatását a földi légkörben. A kozmikus sugárzás és meteorit részecskék jelenlétét a műhold pályasíkjában. Megfigyelésnek vetették alá a sarki fény kialakulását, intenzitását, hatását a sarki légkörre.
Az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomenergia Kutatóintézet neutronforrásra alapozott aktivációs analitikai módszerrel működő (kombinált mikro-meteorit-detektor) műszerét a visszatérő műholdon felbocsátott, műanyagfólia szerkezetű csapdákkal – (Tánya) begyűjtő – mikro-meteoriteket vizsgálták.
A Csehszlovák Magion–3 elnevezésű ionoszféra-kutató műhold, 1991. december 28-án elvált az Interkozmosz–25-től, önálló feladatokat hajtott végre. Pályáját egy prizma (0.3×0.3×0.15 centiméter) kapcsolaton keresztül igazította az anyaműholdhoz. Hasznos tömege 52 kilogramm. 1992 szeptemberében befejezte szakmai programját.
Források
- Interkozmosz–25. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 19.)
- Interkozmosz–25. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2012. december 19.)
- Interkozmosz–25. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 19.)
- Interkozmosz–25. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2012. december 19.)[halott link]
- Interkozmosz–25. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. december 19.)
- Interkozmosz–25. nasa.gov. (Hozzáférés: 2012. december 19.)
|
Elődje: |
Interkozmosz sorozat |
Utódja: |
