Ugrás a tartalomhoz

Interkozmosz–22

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen KLBot2 (vitalap | szerkesztései) 2013. április 23., 10:11-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: 5 interwiki link áthelyezve a Wikidata d:Q1275965 adatába)

Interkozmosz–22 (IK-22) – "Bulgaria-1300" (bolgár: Интеркосмос 22-България 1300) – szovjet tudományos mesterséges, technológiai műhold, a szocialista országok közös Interkozmosz űrprogramjának egysége. Bulgária első mesterséges műholdja.

Küldetés

A program keretében a Szovjetunió térítésmentesen a tagországok rendelkezésére bocsátotta mesterséges holdjait, geofizikai rakétáit, távközlési és egyéb földi berendezéseit.

Az Interkozmosz együttműködés keretében a szocialista országok közreműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában. A tagországoknak lehetősége lett egyéni elképzeléseik megvalósításában, az eredmények kölcsönös hasznosításában. A tudományos munkák területei: kozmikus fizikai (a Nap, a Naprendszer és bólygói, valamint a csillagok); a kozmikus meteorológia (felsőlégköri meteorológia,- a módszerek operatív alkalmazása); az űrbiológia és orvosi kutatás; az űrhírközlés. 1975-től a programot kibővítették a rendkívüli népgazdasági fontosságú erőforrás-kutatás tématerülettel.

Jellemzői

1981. augusztus 7-én a Pleszecki űrrepülőtérről egy Interkozmosz hordozórakéta a Vostok-2M (8A92M) – 79. eredményes felbocsátás – segítségével indították Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 101.6 perces, 81.2 fokos hajlásszögű (majdnem sarki pálya), elliptikus pálya perigeuma 825 kilométer, az apogeuma 906 kilométer volt. Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította. Hasznos tömege 1500 kilogramm. Aktív szolgálati ideje elvileg végtelen. Háromtengelyes stabilizálást biztosítottak.

Programjának, műszereinek kialakításában Bulgária tudósai, mérnökei vettek részt. A műholdon több kísérletet – plazma-részecskék mérésére, eloszlására, illetve optikai kísérleteket, fényképezéseket – végeztek, műszerekkel ellenőrizték az eredményeket, amiket a földi vevőállomásra továbbítottak. A napkollektorok felületét különleges anyaggal vonták be, elősegítve az energia részecskék becsapódásának mérését. Pályasíkja mentés műszerei méréseredményeit több technikai megoldással újra mérték, az adatok pontossága érdekében. 2009-ben a műhold még működőképes állapotban végezte szolgálatát.

Források

Elődje:
Interkozmosz–21

Interkozmosz sorozat
1969–1994

Utódja:
Interkozmosz–23