Interkozmosz–14

Interkozmosz–14 (IK-14) szovjet tudományos mesterséges, geofizikai műhold, a szocialista országok közös Interkozmosz űrprogramjának egysége.

Küldetés

A program keretében a Szovjetunió térítésmentesen a tagországok rendelkezésére bocsátotta mesterséges holdjait, geofizikai rakétáit, távközlési és egyéb földi berendezéseit.

Az Interkozmosz együttműködés keretében a szocialista országok közreműködése a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában. A tagországoknak lehetősége lett egyéni elképzeléseik megvalósításában, az eredmények kölcsönös hasznosításában. A tudományos munkák területei: kozmikus fizikai (a Nap, a Naprendszer és bólygói, valamint a csillagok); a kozmikus meteorológia (felsőlégköri meteorológia,- a módszerek operatív alkalmazása); az űrbiológia és orvosi kutatás; az űrhírközlés. 1975-től a programot kibővítették a rendkívüli népgazdasági fontosságú erőforrás-kutatás tématerülettel.

Jellemzői

1975. december 11-én a Pleszeck űrrepülőtérről egy Interkozmosz hordozórakéta a Kosmos-3M (11K65M) – 116. eredményes felbocsátás – segítségével indították Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 73.99 perces, 105.33 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 335 kilométer, az apogeuma 1684 kilométer volt. Hasznos tömege 320 kilogramm. Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította. Feladata, felépítése, tudományos programja megegyezett az Interkozmosz–3, Interkozmosz–5, Interkozmosz–9, Interkozmosz–10, Interkozmosz–12, Interkozmosz–13 műholdakéval. Hasznos tömege 700 kilogramm. Aktív szolgálati idejét 1983. február 27-én 2634 nap után fejezte be, a Föld légkörébe érve elégett.

A műhold a Föld környezetének és a légköri kutatásokat folytatta. Az elektromágneses hullámok jelenlétét, hatását vizsgálta a földi légkörben. izsgálta a Nap hatását a Föld sarki ionoszférájában, valamint a magnetoszférában. Megfigyelésnek vetették alá a mikro-meteorok becsapódásának mennyiségét.

A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomenergia Kutatóintézet neutronforrásra alapozott aktivációs analitikai módszerrel működő (kombinált mikro-meteorit-detektor) műszerével becsapódásokat vizsgálták. A K-1-3 ésK-1-4 mikrometeorit detektorok magyar űrbe juttatott elektronikai eszközök.

Források

• (1976) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1976. XXIX. évfolyam 3. szám. 
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Interkozmosz–14. hso.hu. (Hozzáférés: 2012. február 15.)
• Interkozmosz–14. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. február 16.)
• Interkozmosz–14. hso.hu. (Hozzáférés: 2012. február 16.)

Elődje: Interkozmosz–13

Interkozmosz sorozat 1969–1994

Utódja: Interkozmosz–15