II. Berengár itáliai király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Berengár
Otto I Manuscriptum Mediolanense c 1200.jpg
II. Berengár térdet hajt
I. Ottó német-római császár előtt
(kézirat, 1200 körül)

Itáliai király
Uralkodási ideje
950 – 961
Elődje II. Lothár
Utódja Adalbert
Életrajzi adatok
Született 913
Elhunyt 966. augusztus 6.
Bamberg
Édesapja I. Adalbert ivreai őrgróf
Édesanyja Friuli Gizella

II. Berengár (913 k. – 966. július 6.) ivreai őrgróf, itáliai király 950 - 963. között.

Ivreai őrgrófsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Adalbert ivreai őrgróf és Friuli Gizella gyermeke volt, valamint I. Berengár itáliai király unokája.

945-ben fellázadt Hugó itáliai király ellen és lázadása sikeres volt, annál is inkább, mivel a németek is támogatták, ugyanis Berengár hűséget esküdött I. Ottó királynak. A lázadás sikerét követően is meghagyta Hugo-t királynak, de a tényleges hatalom valójában az ő kezében volt. Hugo 948-ban bekövetkezett halála után fia, Lothár lett a király, de tényleges hatalma nem volt.

A 947. évről a kortárs Liudprand cremonai püspök tudósítása maradt ránk Antapodosis nevű munkájában, amikor a magyar csapatok Apulia és Otranto vidékéig nyomultak. Liudrand szerint ezidőtájt Taxis (Taksony), a magyarok királya nagy sereggel jött Itáliába. Berengár király tíz mérő pénzt adott neki, de nem a saját pénzéből, hanem abból, amit az egyházaktól és a szegényektől begyűjtött... (Fordította Horváth János). [1]

Itáliai királysága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lothár halála után, Berengár 950. december 15-én királlyá koronáztatta magát. Ezt követően már nehezére esett teljesíteni Ottóval szemben hűbéresi kötelezettségeit, ezért rossz viszonyba került a királlyal. A nyílt viszály kitörésére az szolgáltatott ürügyet, hogy Berengár hozzá akarta kényszeríteni feleségül fiához, Adalberthez, Lothár király özvegyét, Adelhaid-ot, aki azonban ebbe nem volt hajlandó beleegyezni, ezért Berengár Garda várába záratta. Adelhaid azonban megszökött és Canossa-ba menekült, ahonnan segélykérő levelet írt Ottónak és csaerébe a kezét, valamint a királyságot ajánlotta fel. Ottó kihasználta az alkalmat és 951-ben betört Itáliába, elkergette Berengárt, valamint feleségül vette Adelhaid-ot, majd 952-ben hazatért seregével.

Ottó Konrád lotaringiai herceg közbenjárására visszahelyezte Berengárt hűbéreseként a trónra, viszont cserébe ezért át kellett adnia a németeknek néhány határmenti várat, köztük Friuli-t Berengár nem tartotta be sokáig hűbéresküjét, sőt 960-ban megtámadta XII. János pápát, majd 962-ben ostrom alá vette Rómát. Időközben azonban Ottó megérkezett seregével és elkergette Berengár seregét Róma falai alól. Jutalmul ezért a pápa Ottót császárrá koronázta, ennek az eseménynek köszönhetően jött létre a Német-római Birodalom.

Bukása és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ottó ezt követően is folytatta hadjáratát Berengár ellen, akit 963-ra teljesen legyőzött. Berengár fogságba esett és a Német-római Birodalomba vitték, ahol 966-ban halt meg. 963-at követően az itáliai király címet a császárok, illetve a császári cím várományosai viselték. A Milánóban a lombard vaskoronával végzett itáliai királlyá koronázás előfeltételévé vált a római császári koronázásnak egészen a 15. század végéig, amikor I. Miksa német-római császár egyik koronázást sem végeztette el.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csorba: Árpád népe: Csorba Csaba. Árpád népe, Tudomány – Egyetem, Kulturtrade Kiadó. Budapest, 1997. ISBN 963 9069 20 5 
  • Berengario d´Ivrea. fmg.ac. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.)


Előző uralkodó:
II. Lothár
Itália királya
950951/963
Corona ferrea monza (heraldry).svg
Következő uralkodó:
I. Ottó