Konrád lotaringiai herceg
Száli Konrád (922 – 955. augusztus 10.), melléknevén a „Vörös Konrád”; a Száli-házból származó frank gróf, 944-től 953-ig Lotaringia hercege, I. Ottó császár veje, 955-ben az augsburgi csatában halt meg.
Frank gróf volt, Wormsgau und Speyergau grófjának fia, akit vitéz hadi szolgálataiért Ottó király 944-ben a lotaringiai hercegséggel és leányának Liudgárd (Liutgárd) hercegnőnek kezével jutalmazott meg[1].
954-ben [2] Ottó fiával, Liudolf herceggel szövetkezve, fellázadt Ottó király ellen és a magyarokat is segítségül hívta[1]. Ottó azonban leverte a felkelést, és Konrád mindenkitől elhagyatva, kénytelen volt Ottó kegyelméért könyörögni[1]. A király megbocsátott neki, és amikor a magyarok végre 955-ben megérkeztek, Konrád a frankok élén, már a magyarok ellen harcolva vett részt az augsburgi csatában[1], amikor is egy nyíllövés vetett véget életének[1] Őrá utal a Lehel-mondákban (Lehel kürtje) szereplő, hibásan „Konrád császárként” megjelölt személy neve).
Konrád herceg a száli frank uralkodó-család ősatyja;[1] II. Konrád német-római császár is ő dédunokája volt.[1]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f g Bokor József (szerk.). Konrád, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)
- ↑ Györffy György. 4 / Kalandozás és életforma-változás., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2
