Konrád lotaringiai herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Száli Konrád (922955. augusztus 10.), melléknevén a „Vörös Konrád,” a Száli-házból származó frank gróf, 944-től 953-ig Lotaringia hercege, I. Ottó császár veje. 955-ben az augsburgi csatában halt meg.

Frank gróf volt, Wormsgau und Speyergau grófjának fia, akit vitéz hadi szolgálataiért Ottó király 944-ben a lotaringiai hercegséggel és leányának Liudgárd (Liutgárd) hercegnőnek kezével jutalmazott meg.[1]

954-ben[2] Ottó fiával, Liudolf herceggel szövetkezve, fellázadt Ottó király ellen és a magyarokat is segítségül hívta.[1] Ottó azonban leverte a felkelést, és Konrád, mindenkitől elhagyatva, kénytelen volt Ottó kegyelméért könyörögni.[1] A király megbocsátott neki, és amikor a magyarok végre 955-ben megérkeztek, Konrád a frankok élén, már a magyarok ellen harcolva vett részt az augsburgi csatában,[1] amikor is egy nyíllövés vetett véget életének.[1] Őrá utal a Lehel-mondákban (Lehel kürtje) szereplő, hibásan „Konrád császárként” megjelölt személy neve.

Konrád herceg a száli frank uralkodó-család ősatyja;[1] II. Konrád német-római császár is az ő dédunokája volt.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g Bokor József (szerk.). Konrád, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 
  2. Györffy György. 4 / Kalandozás és életforma-változás., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2