Hámszövet
A hámszövet vagy epitélium az állati szervezet négy alapszövetének egyike a kötőszövet, izomszövet és idegszövet mellett. A hámszövet a test és a belső szervek, testüregek, véredények felületein található.
A felépítő sejtek alakja szerint megkülönböztetünk laphámot, köbhámot és hengerhámot. A sejtek alkothatnak egy réteget (és közben alakjuk egyaránt lehet lapos, köbös, hengeres vagy többmagsoros álréteges hengeres), ez az egyrétegű vagy egyszerű hám. Ha két vagy több sorban helyezkednek el egymáson, akkor többrétegű hámról beszélünk. Valamennyi mirigy hámsejtekből épül fel. A hámsejtek feladati közé tartozhat a kiválasztás, felszívás, fizikai védelem, transzport vagy érzékelés.
A hámszövetek nem tartalmaznak véredényeket, tápanyagszükségletüket diffúzió útján szerzik be a szomszédos kötőszövetekből.[1][2] A sejteket összekapcsoló struktúrák jellemzően nagy számban vannak jelen a hámszövetben.
A hámszövet tudományos elnevezése, az epitélium a görög epi=felső és thélé=mellbimbó szavakból származik; a kifejezést eredetileg az ajak szövetének apró "bimbóira" alkalmazták.[3]
Osztályozás
A hámszövet sejtjei szorosan illeszkednek, gyakorlatilag alig figyelhető meg sejtközti rés. Az alatt lévő szövetektől általában egy sejtenkívüli rostos hártya, a bazális membrán (lamina basalis) választja el. A tüdő hólyagocskái és a vesetubulusok is hámszövetből épülnek fel. A vér- és nyirokerek belső felszínét specializált hámszövet, endotélium burkolja.
Embriológiai szempontból a hámszövetek különböző csíralemezekből származhatnak:
- ektodermális (pl. epidermisz)
- endodermális (pl. a gyomor és bélrendszer belső felülete)
- mezodermális (pl. a testüregek belső felülete).
Patológiai szempontból az erek endotéliuma és a testüregek mezotéliuma nem számít valódi hámnak, mert a megbetegedések során másképp viselkednek. Emiatt az endotélium és mezotélium tumoros elváltozásait szarkómának, míg az epitéliumét karcinómának nevezik. A mezodermális eredetű hámszövetet megtámasztó rostok is különböznek a többiektől.
Az epiteliális vagy hámszöveteket általában az őket alkotó sejtek formája és az általuk alkotott rétegek száma szerint osztályozzák.[1][4][5]
A sejtek lehetnek laposak, köbösek (kocka alakúak) vagy hengeresek:
- a laphám sejtjeinek magassága kisebb mint a szélessége, vagyis laposak vagy pikkelyszerűek
- a köbhám sejtjei köbösek, szélességük és magasságuk többé-kevésbe egyforma
- a hengerhám sejtjei magasabbak, mint amilyen szélesek, vagyis henger alakúak
A rétegek száma szerint megkülönböztetünk egyrétegű (vagy egyszerű) és többrétegű hámszövetet;[6][7] mindkét típus állhat bármilyen fenti alakú sejtekből.[4] A magas sejtekből álló egyszerű hengerhám a különböző síkban elhelyezkedő sejtmagok miatt szövettani metszeteken többrétegű hámmal téveszthető össze, ezért ezt álréteges vagy többmagsoros hengerhámnak nevezik.[8]
Az átmeneti hám sejtjei a szövetet érő nyomástól függően változtatják alakjukat, lehetnek laposak vagy köbösek (pl a húgyhólyag felszínén).[9]
Egyrétegű hám
Az egyszerű hám egyetlen sejtrétegből áll, ahol minden sejt közvetlenül érintkezik az alattuk elhelyezkedő, őket a kötőszövettől elválasztó bazális membránnal (alaphártyával). A szervezeten belül olyan helyeken található, amely nincs kitéve fizikai behatásoknak és anyagok felszívása vagy szűrése történik. A vékony sejtréteg elősegíti ezeket a folyamatokat.[4]
Az egyszerű hámszövetet sejtjei alakja szerint osztályozzák:
- (1) egyrétegű laphám; gázdiffúziót végző felületeken található, mint a kapillárisfalak, tüdőhólyagocskák belseje; valamint az agyhártya agyvíz felőli felszínén, a szívburok, a mellhártya és a hashártya belső felszínén, a vesecsatornácskák Henle-kacsaiban és a nyálmirigyek kivezető csöveiben. A sejtek felülről sokszög alakúak, sejtmagjuk szintén vízszintesen lapított.
- (2) egyrétegű köbhám; sejtjei kiválasztó, felszívó, kiválasztó funkciót látnak el. A sejtmag kerek és többnyire a sejt közepén található. Ilyen található a mirigyek kivezető csöveiben, a szemlencse elülső felszínén vagy a petefészek felszínén.
- (3) egyrétegű hengerhám; a sejteknek kiválasztó, felszívó vagy kiválasztó funkciója lehet. Felülről többé-kevésbé hatszög alakúak. Felső felületük lehet csillós (mint a petevezeték és a méh belső felülete), mikrobolyhos (vékony- és vastagbél felszíne, epehólyag) vagy sima (a gyomor nyálkahártyájában).
- (4) egyrétegű többmagsoros hengerhám; lehet csillós (légutak belső felszíne) vagy nem csillós.
Többrétegű hám
Többrétegű hám a mechanikai vagy kémiai hatásoknak kitett helyeken található és a felszíni rétegek rendszerint folyamatosan lekopnak és az első rétegekből pótlódnak. A felszínközeli sejtek jellemzően laposak, a bazális elhelyezkedésűek pedig egyaránt lehetnek laposak, köbösek, oszlop formájúak.[10]
A többrétegű hámszövetek típusai:
| Típus | Leírás |
|---|---|
| Elszarusodó | A felszíni sejtrétegek elpusztulnak, elvesztik sejtmagjukat és citoplazmájukat és ellenálló keratinnal töltődnek fel. Az ilyen epitélium vízzáró. Ilyen típusú a bőr külső felszíne. |
| El nem szarusodó | Keratinréteg nélküli többrétegű laphám. A belső, erős mechanikai hatásoknak kitett felületeket (szájüreg, garat, nyelőcső alsó kétharmada, végbélnyílás, hüvely) többrétegű, el nem szarusodó laphám borítja. |
| Parakeratinizált | A felső sejtrétegek keratint halmoznak fel, de megtartják - erősen kondenzált állapotú - sejtmagjukat. Ilyen szövet található a száj nyálkahártyájában és a nyelőcső felső régióiban.[11] |
| Átmeneti hám | Átmeneti hám található a nyújtásnak rendszeresen kitett felületeken. Alapállapotban sejtjei köbösek, megnyújtva laphám-szerűek. Szinte kizárólag a vesevezeték, a húgyhólyag és húgycső belső felületét burkolja ezért urotéliumnak is nevezik.[10] |
Funkciója
Feladataik alapján a hámszöveteket az alábbiak szerint csoportosítják:
- a fedőhám feladata, hogy az alatta fekvő szöveteket megvédje a fizikai sérülésektől, kórokozóktól, kiszáradástól, kémiai anyagoktól, káros sugárzásoktól.
- a felszívóhám különböző anyagokat szív fel a környezetből és továbbítja azt a többi szövetnek (vékony- és vastagbél belső felszíne, tüdő)
- a mirigyhám hormonokat választ ki véráramba (endokrin mirigyek), vagy verejtéket, nyálkát, enzimeket, stb. termel, amelyeket vezetékek szállítanak tovább (exokrin mirigyek).
- az érzékhám az érzékszervek része (feji érzékszervek, pl. szaglás, hallószervek)
- a pigmenthám a retinában található[12]
Források
- ↑ a b szerk.: Eurell, Jo Ann C.: Dellmann's textbook of veterinary histology. Wiley-Blackwell, 18. o. (2006. május 18.). ISBN 978-0-7817-4148-4
- ↑ Freshney, 2002: p. 3
- ↑ Essential IVF : basic research and clinical applications. Boston: Kluwer Academic Publishers, 3. o. (2004. május 18.). ISBN 978-1-4020-7551-3
- ↑ a b c Marieb, Elaine M.. Human Anatomy and Physiology, 3rd, Benjamin/Cummings, 103–104. o. (1995. május 18.). ISBN 0-8053-4281-8
- ↑ Platzer, Werner. Color atlas of human anatomy: Locomotor system. Thieme, 8. o. (2008. május 18.). ISBN 978-3-13-533306-9
- ↑ van Lommel, 2002: p. 97
- ↑ van Lommel, 2002: p. 94
- ↑ szerk.: Melfi, Rudy C.: Permar's oral embryology and microscopic anatomy: a textbook for students in dental hygiene. Lippincott Williams & Wilkins, 9. o. (2000. május 18.). ISBN 978-0-683-30644-6
- ↑ Pratt, Rebecca: Epithelial Cells. AnatomyOne. Amirsys, Inc.. [2012. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 28.)
- ↑ a b Anatomy and Physiology from Science to Life, 3rd, John Wiley & Sons, 110–115. o. (2013. május 18.). ISBN 978-1-118-12920-3
- ↑ Histology: A Text and Atlas: With Correlated Cell and Molecular Biology, 7th, Lippincott Williams & Wilkins, 528, 604. o. (2015). ISBN 978-1451187427
- ↑ Molecular biology of the cell, 4, New York [u.a.]: Garland, 1267. o. (2002. május 18.). ISBN 0-8153-4072-9
- Freshney, R.I..szerk.: Freshney, R. Ian: Introduction, Culture of epithelial cells. John Wiley & Sons (2002. május 18.). ISBN 978-0-471-40121-6
- van Lommel, Alfons T.L.. From cells to organs: a histology textbook and atlas. Springer (2002. május 18.). ISBN 978-1-4020-7257-4
- Emberi szövetek
- Hámszövetek Az állati szövetek - gyakorlati praktikum
- Az emberi szövetek jellemzői Anatómia