Háború és béke (film, 1956)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2020. december 9., 14:05-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Színészek[4])
Háború és béke
(War and Peace)
1956-os amerikai–olasz film

RendezőKing Vidor
Producer
Vezető producerFausto Saraceni
AlapműHáború és béke
Műfaj
Forgatókönyvíró
  • Mario Camerini
  • Ennio De Concini
  • Ivo Perilli
  • King Vidor
  • Gian Gaspare Napolitano
  • Mario Soldati
  • Bridget Boland
  • Robert Westerby
Főszerepben
ZeneNino Rota
OperatőrJack Cardiff
VágóLeo Catozzo
JelmeztervezőMaria De Matteis
DíszlettervezőMario Chiari
Gyártás
GyártóParamount Pictures
Ország Amerikai Egyesült Államok
Olaszország
Nyelvangol
Játékidő208 perc
Költségvetés6 000 000 $
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató
  • 1956
  • 1958. január 27. (Svédország)[1]
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Háború és béke témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Háború és béke a világhírű orosz író, Lev Nyikolajevics Tolsztoj Háború és béke című regényének 1956-os filmváltozata.[2]

Történet[3]

A film regényéhez méltóan igyekszik filmvászonra örökíteni az időt, amikor a legyőzhetetlennek vélt Napolen Bonaparte egész Európát térdre kényszeríti, majd Oroszország felé fordítja figyelmét. Moszkvában, a közelgő háború hangulatában Piérre Bezuhov látogatóba érkezik régi jó barátjához, Rosztov grófhoz. De Piérre szívéhez ebből a családból nem a gróf, hanem annak lánya Natasa ( Audrey Hepburn ) áll a legközelebb. Azonban a lány még nagyon fiatal így hiába érez iránta szerelmet. Közben Piérre Bezuhov atyja meghal és az eddig el nem ismert fiát végül mégis elfogadja hivatalos végrendeletében, egyben őt kiáltja ki egyetlen örökösévé. Bár már tehetős emberként, de mégis viccesen kéri meg Natasa kezét, a lány mivel még nagyon fiatal, nemet mond Piérre- nek, amiért a férfi végül a szép, ám de egyben számító Jelena karmai között talál vigaszt. Elveszi, de Jelena csak Piérre vagyonáért megy férjhez, emellett folyamatosan meg is csalja a férfit, mindaddig amíg Piérre elhatározásra nem kerül. A tehetős Rosztov házban a moszkvai elittből többen is vendégeskednek, mint ahogy Piérre egyik legjobb barátja Andrej Bolkonszkij herceg, akit szintén sok megpróbáltatás ér a háború évei alatt, szülés közben feleségét is elveszíti, így egymaga kell nevelnie kisfiát. Majd nemsokára megismeri a bájos Natasát, aki már egy picit érettebbé válik, mégis fellángolás történik kettejük között, de a frigyet mivel csak egy év után támogatják a szülők, így közben Natasa megismerkedik egy másik úrral, kiről végül kiderül hogy csupán egy csaló.. Így Natasa két szék közé esve, egyedül marad, mivel Andrej herceg is eltávolodik tőle.. Egyedül Piérre imádja a lányt és mindent megtesz érte, de mivel látja hogy Natasa nem érdeklődik iránta, így ő is hadba vonul.. De végül a franciák fogságába kerülvén rájön, hogy az emberi élet sokkal többet ér a háborúnál. A rendező egy időben filmesíti meg azokat a pillanatokat is, miként érkeznek Moszkvába a franciák és hogy az oroszok milyen cselhez folyamodnak, ami végül Napoleon terveit is meghiúsítja és visszavonulásra, megadásra kényszeríti.[4]

Színészek[5]

  • John Mills (Platon Karatsev)
  • Oskar Homolka (Kutuzov)
  • Helmut Dantine (Dolokhov)

Alkotók[5]

DÍJAK: Háború és béke (1956)[7]

  • 1956 / Oscar-díj / Legjobb rendező / Jelölés / King Vidor
  • 1956 / Oscar-díj / Legjobb operatőr, színesfilm / Jelölés / Jack Cardiff
  • 1956 / Oscar-díj / Legjobb jelmeztervezés (színes film) / Jelölés
  • 1956 / Golden Globe-díj / Legjobb férfi mellékszereplő / Jelölés / Oscar Homolka
  • 1956 / Golden Globe-díj / Legjobb színésznő (dráma) / Jelölés / Audrey Hepburn
  • 1956 / Golden Globe-díj / Legjobb drámai film / Jelölés / Dino De Laurentiis

Jegyzetek

Források