Humberstone és Santa Laura Salétrom Művek

Koordináták: d. sz. 20° 12′ 20,9″, ny. h. 69° 47′ 38,6″-20.2058055556, -69.7940555556

Humberstone és Santa Laura Salétrom Művek
Világörökség

Humberstone romjai
Adatok
Ország	Chile
Típus	Kulturális helyszín
Kritériumok	II, III, IV
Felvétel éve	2005

A Humberstone és Santa Laura Salétrom Művek a chilei Tarpacá régióban (Pozo Almonte közösség) található két salétrom mű, amelyek egykor a világ legnagyobb salétromipari termelőhelyei voltak; a 19. század végi Chile ipartörténetének, illetve kulturális és szociális fejlődésének emlékművei, amelyek 1961 óta pusztulásnak vannak kitéve. A salétrom művek azt a pompát és kontrasztot tükrözik vissza, amelyben Chilének a 19. század végén és a 20. század elején része volt. Munkások ezrei érkeztek a termelőhelyekre egész Dél-Amerikából, egy sajátos közösséget, kultúrát és nyelvet kialakítva.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Humberstone és Santa Laura az Atacama-sivatagban, Iquique városától 48 kilométerre keletre, a Chile északi részén lévő Tarapacá régióban helyezkedik el.

Története[szerkesztés]

A Santa Laura salétrom művet 1872-ben - a terület akkor még Peruhoz tartozott - a Guillermi Wendell nitrát gyártó társaság alapította és ugyanebben az évben alakult meg James Thomas Humberstone vezetésével a Compañía de Nitratos del Perú (Perui Nitrát Társaság) az Oficina La Palma létrehozásával. A salétromháború után (1883) a Tarapacá-régió Chiléhez került. A Humberstone-művek már 1889-ben Chile legnagyobb salétrom művének számított. Az 1930-as évek elején viszont összedőlt a salétrompiac, miután Németországban, Fritz Haber és Carl Bosch kifejlesztette az ammóniaszintézist. A salétrom művek tovább működtek ugyan, de a bánya vonzáskörzetében élő több ezer ember közül egyre többen elveszítették a munkájukat. A veszteséges működtetés miatt végül 1960-ban bezárták a Santa Laura, majd 1961-ben a Humberstone salétrom művet.

Napjainkban mindkét salétrom mű egy, az Atacama-sivatag szélsőséges éghajlatának kitett szellemvároshoz hasonlítható kedvenc turistahely. Az épületegyüttes nagy részét az összedőlés veszélye fenyegeti: a fagerendákat ellopkodták, a vasszerkezeteket a rozsda tette tönkre.

1970. január 16-án a salétrom műveket Chile nemzeti emlékművévé nevezték ki. 2005. július 25. óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján, illetve a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján.