Hulladékkezelés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hulladékkezelés a hulladék veszélyeztető hatásának csökkentésére, a környezetszennyezés megelőzésére és kizárására, a termelésbe vagy fogyasztásba történő visszavezetésre irányuló tevékenység, valamint a kezelést megvalósító eljárás alkalmazása, beleértve a kezelőlétesítmények utógondozását is. A 2012. évi CLXXXV. törvény (a hulladékról) szerint hulladékkezelési tevékenységnek minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása, előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása is.

Hulladékkezelési technológiák[szerkesztés]

A hulladékkezelési technológiák lehetnek önálló folyamatok, vagy más technológiák, pl. újrahasznosítás részei. A hulladékok újrahasznosításáról lásd részletesen a Hulladékgazdálkodás szócikk alatt.

Fizikai és fizikai-kémiai műveletek[szerkesztés]

  • Aprítás
  • Osztályozás
  • Bálázás
  • Szűrés
  • Ülepítés
  • Centrifugálás
  • Lepárlás (több komponensű, folyékony hulladék esetén)
  • Adszorpció
  • Lerakás (hulladéklerakók)

A hulladék ártalmatlanításának, kezelésének egyik legrégebbi, és leginkább helyettesíthető módja a lerakás, hulladékgyűjtő telepeken. A hulladékot egy alkalmasan előkészített földterületen, vízzáró alapra öntik, majd befedik, és a képződött metán és csapadék kivezetésére csöveket helyeznek el a lerakóban. Az eljárás nagy földterületet igényel, leginkább anaerób bomlás történik, ami üvegházhatást okoz, ha nem fogják fel a gázt. A telepek gyakran begyulladnak, ill. szagosak. 2021-ben júniusban Nyíregyházán, Karcagon, Kaposvár közelében, és Sárbogárdon voltak tűzesetek.

Kémiai kezelési eljárások[szerkesztés]

A kémiai eljárások többsége igen költséges, ezért leginkább veszélyes hulladékok esetén alkalmazzák. A hulladékkezelésben használatos eljárás az etanolgyártás, melynek segítségével bioüzemanyagokat állítanak elő.

Beágyazásos eljárások[szerkesztés]

  • Cement alkalmazása (beton alkotórészként)
  • Hőre lágyuló anyagok alkalmazása (műanyag töltőanyagként, alkotórészként)
  • Szerves polimerek alkalmazása
  • Vitrifikálás (pl. radioaktív hulladékot magas hőmérsékleten olvadt üvegképző anyagokkal keverik össze, majd ezt a keveréket gyorsan lehűtik)
  • Betokozás, kapszulázás (zárt tokokba, ellenálló építőelemekbe zárás)

A beágyazásos technológiákat veszélyes folyékony vagy zagy hulladékok esetén alkalmazzák. A módszer előnye, hogy csökkenti a veszélyes komponensek környezetbe oldódásának veszélyét.

Termikus kezelési eljárások[szerkesztés]

  • Égetés
  • Pirolízis
  • Plazmarendszerek
  • Olvadt üveg technológiák
  • Olvadt só technológiák
  • Nedves oxidációs eljárások

Svédországban a hulladék újrahasznosítási ráta eléri a 99%-ot, ezen belül a hulladékégetés jelentős. Égetéssel a keletkező széndioxid kb. 1/7,5 arányban kisebb mértékben fokozza az üvegházhatást, mint a lerakókban oxidálás nélkül keletkező metán. Ígéretes eljárás a pirolízissel éghető gáz és faszénhez hasonló szén előállítása, mert megkötött állapotban marad a hulladék szerves anyag tartalmának egy része.

Biológiai kezelési eljárások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]