Huja (madár)
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Kihalt Kihalás ideje: 1907        |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Heteralocha acutirostris (Gould, 1837) |
||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Huja témájú médiaállományokat. |
A huja (Heteralocha acutirostris) a madarak (Aves) osztályába a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kokakófélék (Callaeatidae) családjába tartozó kihalt faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Már az európaiak érkezése előtt is erősen vadászták Új-Zélandon csodálatos farktollai miatt. Feltételezések szerint eredetileg sem volt gyakori faj, csupán az Északi-sziget déli területein élt. Az európaiak megérkezése a szigetre ezért járt végzetes következménnyel.
[szerkesztés] Megjelenése
A tojók csőre kétszer olyan hosszú volt, mint a hímeké. A gyűjtők ezért is kedvelték a huját. A hímek csőrüket úgy használták, mint a harkályok, a tojók fakéreg és föld alól szedegették elő a gerincteleneket, lábukkal leszorították őket s kettétépték.
[szerkesztés] Életmódja
Életmódjáról, táplálkozásáról, szaporodási szokásairól nem sokat tudunk. Más madár fészkébe helyezi el tojásait.
[szerkesztés] Kihalása
1888-ban még gyakori fajként említették. 1907-ben említették utoljára, megbízhatatlan források azonban még a 20-as évekből is jelentettek narancssárga arclebernyeges madarakat.
A huja az első olyan madár, amely tipikusan a divatnak esett áldozatul. Tollait főként kalapokba, esetenként legyezőkbe, táskákra rakták dekoratív elemként.
119 kitömött példányt őríznek Új-Zéland múzeumai. A leideni Nemzeti Természettudományi Múzeum tulajdonában hét preparált huja található. Kettő közülük montírozott példány. Hármat más múzeumok adományoztak, kettőt az új-zélandi Wellington Múzeum, egyet pedig a hamburgi Godeffroy múzeum. A másik két példányt 1980 körül vásárolták egy aukción Angliában, majd 1981-ben adták el a múzeumnak.
|
|
[szerkesztés] Források
- Leírás a hujáról
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
